32490. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kikapcsoló

tásakor a tömlő köbtartalma növekszik és a befelé nyíló (69) szelepen át megtelik levegővel, mely a szelep tökéletlen zárása folytán, vagy egy ezen czélra alkalmazott nyíláson át csak lassan távozhatik a tömlőből, ha a kontaktus záródik, miáltal a záródást késlelteti. A készülék megvizsgálása és ellenőrzése, továbbá esetleges levezetések megállapítása czéljából igen czélszerű a készülék belsejében egy kiiktatót és dugaszoló kontaktusokat elrendezni, úgy mint ezt pl. a 10. ábra föltünteti, melyen (70) a maximális kapcsoló tetszőleges foganatosítási alakja, (76) pedig a (71) vezetékbe kapcsolt kézi kiiktató. A (73 74) dugaszolókontaktusok közé iktatjuk az árammutatót vagy a készülék beállítása alkalmával az ampéremétert, miután az áramkört a (76) kiiktatóval megszakítottuk volt. A (72) vezetékben elrendezett ( i 5) dugaszolható kontaktus a (74) és (75) kontaktusok közötti potenciálkülönbségnek, illetőleg levezetések, vagy a maximális kapcsolót megkerülő elvezetések megál apítására szolgálnak. A (76) kiiktató úgy lehet szerkesztve, hogy beiktatott állásában a (73 74) kontaktusokat elfödi, úgy hogy ezekhez csak akkor lehet hozzáférni, ha a kiiktatóval az áramkört megszakítottuk. A dugaszolónyílások és a (76) kiiktató az egész készüléket elzáró (77) szekrény födelén át hozzáférhetők, illetőleg a kiiktató működtetésére szolgáló fogantyú a szekrényen kinyúlik. A 11—15. ábrák a maximális kapcsoló működéseinek számát följegyző igen egyszerű számlálókészűléket tüntetnek föl néhány foganatosítási alakban, és pedig a 11. ábra az egyik foganatosítási alak elölnézete, a 12. ábra annak x—x metszete, a 13. ábra egy másik foganatosítási alak elölnézete, a 14. ábra ugyanennek y—y metszete, a 15. ábra végül egy harmadik foganatosítási alak elölnézete. A készülék lényegében egy (78) papirkorongból áll, mely egy középponti lyuk segélyével egy (79) rugóra erősített (80) peczekre helyezhető, úgy hogy ezen könnyen foroghat (13. és 14. ábra). A készülék alaplemezére a (78) korong érintőjének irányában, a papiros síkjával bizonyos szöget képező (81) tű van elrendezve, melyhez hasonlóan elrendezett (82) tű van a maximális kapcsoló iktatóközegére, vagy más ' mozgó alkatrészére erősítve. Ha már most a (82) tű lengéseket végez, úgy minden lengés alkalmával a (78) papirkorongot egy bizonyos csekély szöggel elforgatja, miközben a másik (81) tű akasztókilincs gyanánt szolgál és a korong visszaforgását megakadályozza, mivel a fönt leírt módon elrendezett tűk egyik irányú mozgásuk alkalmával nagyobb ellenállást fejtenek ki, mint a másik irányú mozgás közben. A (78) korong lapjára működő tűk helyett a korong kerületére támadó (83 84) lemezkéket is alkalmazhatunk (15. ábra). A készülék működéseinek számát például az által olvashatjuk, le hogy a (78) korongot rányomtatott osztályzattal látjuk el, mely egy helytálló (37) mutató előtt mozog (13. ábra), vagy pedig egy rugalmas tartóra erősített (38) czeruzát rendezünk el az iktatókaron, vagy a maximális kapcsoló mozgó részén (15. ábra), mely sugárirányú mozgást végez és mely a korong forgó mozgásával összetevődve, a 15. ábrában látható zeg-zug vonalat rajzolja, mely vonal csúcsainak száma a készülék működéseinek számát adja meg. Miután ezen számot elegendő csak megközelítőleg tudnunk, a 11. és 12. ábrában föltüntetett följegyzési módot is alkalmazhatjuk. Ennél a (81) tű helyett a (39) csap körül forgatható rugalmas (40) kar végére erősített (85) czeruzát alkalmazzuk, mely a korongba préselt (86) spirálisban van vezetve. A czeruzának a spiráliscsatornában hagyott nyomából következtethetünk a készülék működéseinek számára. A korongokon alkalmas akasztókat préselhetünk ki, melyek a készüléket nem engedik beiktatott helyzetébe visszatérni, illetőleg a (82) tűt visszatartják, ha a ko-