32490. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kikapcsoló

- 3 — ban rajzolt helyzetben igyekszik maradni, míg a (7) kontaktusrész a pontozottan jelzett helyzetet igyekszik elfoglalni, melyben a kontaktus meg van szakítva. A (7) kontaktusrész a (62) akasztópeczekkel van ellátva, melybe a (63) kilincs kapaszkodik és a kontaktust zárt helyzetében rögzíti. A (63) kilincs a maximálkapcsolót befolyásoló elektromágnes hatása alatt áll, mely a kilincs fölemelése által eszközli a kiiktatást. A visszaállítás a (64) tengely, illetőleg az erre erősített (65 66) karok segélyével történik, melyek közül az egyik szigetelő anyagból áll. A (64) tengelynek a (67) nyíl irányában való forgatása alkalmával először a (65) kar a (8) kontaktust annyira hátraszorítja, hogy a (7) kontaktusnak eredeti helyzetébe való visszatérése után az előbbivel ne érintkezzék. Eközben a (66) kar végén alkalmazott peczek a (7) kontaktust visszaszorítja addig, míg az a (63) kilincs által megakasztatik. Ezután a (64) tengelyt ismét visszaforgatjuk, mire a (8) kontaktusrész is visszatér, úgy hogy a kontaktus záratik. A (64) tengely forgatására szolgáló szerkezetet ismert ugrószerkezettel látjuk el, hogy a tengelyt csak végállásaiban lehessen megtartani. A föntiekben leírt szerkezeteknek lényegét képező kettős megakasztás, illetőleg az egyetlen kontaktusnak két, váltakozva műkö:ő közeg segélyével való befo'yásolása, mint az említett szerkezetekből látható, igen sokféleképen oldható meg, mindezen szerkezetek lényege azonban abban rejlik, hogy az egyetlen kontaktus befolyására, a visszaállítás alkalmával váltakozva működtetett közegek szolgálnak, melyek vagy váltakozva kiiktatott helyzetében tartják meg a kontaktus egyik részét, vagy váltakozva mozgatják el a kontaktus két részét, úgy hogy a készülék visszaállítására szolgáló közeget a visszaállítás után eredeti helyzetébe kell hoznunk, hogy a kontaktus zárassák, miáltal visszaélések lehetősége el van kerülve. A 6. és 7. ábrában oly berendezések vannak föltüntetve, melyek mellékáramú tekercselések nélkül, tisztán mechanikai úton, biztosítják a készülék nyugodt járását, illetőleg megakadályozzák azt, hogy az elektromágnes fegyverzete rezgésbe jusson, a mi bizonyos körülmények között bekövetkezhetnék. A 6. ábrabeli foganatosítási alaknál az (1) iktatóközeg és az elektromágnes fegyverzete, illetőleg az ez által működtetett(67) kar között a (9 10) ütközők által megszabott holtjáték van, a melynek a következő szerep jut: Ha az áramerősségmaximum túllépése alkalmával az elektromágnes fegyverzete emelkedik, úgy csak akkor kezdi emelni az iktatóközeget, a midőn annyira közeledett az elektromágneshez, hogy az iktatóközeg súlyát is elbírja és esetleg eleven erőre is tett szert. Az iktatóközeg a (11) vastagodással van ellátva, mely ha az iktatóközeg a legmagasabb helyzetébe jutott, a (12) rúgóhoz súrlódik. Ha a áramerősség annyira csökkent, hogy az elektromágnes fegyverzetét elereszti, úgy ez először holt mozgást vége?, miközben tetemesen eltávolodik az elektromágnestől, s csak ezután éri el a (9) ütközőt, a melybe ütközvén, az iktatóközeget a (12) rúgó hatása alól fölszabadítja, úgy hogy az iktatóközeg leeshetik. Ez által elérjük azt, hogy azon pillanatban, a midőn a kontaktus záratik, az elektromágnes fegyverzete egészen vagy majdnem egészen nyugalmi helyzetébe tért vissza úgy, hogy az elektromágnes vonzereje nem bírja újból fölemelni, hacsak a megengedett maximális áramerősség túl nem lépetett. Ezen szerkezetnél tehát a (12) rúgó rögzíti kiiktatott helyzetében addig, míg az elektromágnes nyugalmi helyzetét teljesen elérte, vagy megközelítette, azonban ezen rögzítést más módon is elérhetjük, mint ez pl. a 7. ábrában látható. Ezen szerkezetnél az (1) iktatóközeg forgathatólag van az elektromágnes fegyverzetére ágyazva, mozgását pedig alulról a (15) csavar határolja. A kívánt eredményt a (16) akasztókilincs elrendezése által ér-i jiik el, melyet az iktatóközeg emelkedése