32447. lajstromszámú szabadalom • Javítás dróthúzó gépeken

- g — (16) drót az egyes dobok előtt a (17) vékonyító pofán halad át és az egyes dobok ! köré egyszer vagy többször van körülte- i kercselve, hogy feszültséget kapjon; a drót 1 az egyik sorban lévő egyik dobtól a másik ; sor megfelelő dobjához és innét vissza az első sor következő dobjához halad és így ' tovább. A dobok egy (18) teknőbenyúlnak, melybe a (19) cső kenőfolyadékot vezet be; az átfolyás a (20) csövön át történik, úgy hogy a dobok, drót és a pofák a folyadékba mártódnak. A dobok fönt leírt és más elrendezéseinél, sima dobok alkalmazásánál, a drót különböző okok folytán egyenlőtlen feszült- : ségeknek van kitéve, a mi egyes vagy több i dobnál excentricitást okoz. Továbbá a drót , azon dobon, melyre végleg föltekercselte- i tik, a vég közelében néhányszor körülte- ! kercselődni igyekszik és azután a dob ki- ; sebb kerületén hirtelen fölfelé mozog azon ! pontig, a hol az átmérő kisebb, mint a dob végénél. Ennekfolytán a drót az egyes so- | rokban megakad, míg a tekercselő dobon a í tekercselések egymáshoz szorulnak és az- ; után, ha a drót lazasága megszűnt, akkor ; a drót a kikészítő pofánál hirtelen megfe- ! szül és az összes pofákban a drót hosszában hirtelen lökést okoz. Kívánatos, hogy ezen lökés kiküszöböltessék és a drótnak az összes dobokon folytonos mozgást adjunk azon czélból, hogy a feszültség szétosztassák és ne legyen a drót valamely részére koncentrálva. Az egyenlőtlen feszültségek másik okát a tekercselő dob pereme adja, melynél a tekerületek a helyett, hogy párhuzamosan maradnának és egyenletesen fölfeküdnének, egymásra fekszenek. A peremnél a tekercs megvastagodik a dobon és a drótban elősegíti a feszültséget, mire a drótot mi sem hajtja, míg a tekerületek egymáshoz szorulnak, minek megtörténte után a drót hirtelen megfeszül. Az aczéldrótot rendesen vékonyabb rétegben vonjuk be valamely lágyabb fémmel, mint pl. réz- és ónötvözettel, azon czélból, hogy a drótnak a pofán való áthaladása megkönnyíttessék. Az eddigi gépeknél ezen bevonat letörlődött, és pedig a drót és a dob közötti sebességkülönbség folytán; a letörlődött bevonat a pofákban összegyűlve, utóbbiak átmérőjét csökkentette és a drót törését okozta. Jelen találmány a fönt említett hátrányok kiküszöbölését czélozza, mely czelra a (10) dobok rugalmas drótfölfekvéssel vannak ellátva, mely a rajz szerint hasított (21) gyűrű alakjával bír. Az 1. ábra szerint ezen gyűrű végei a belső oldalon nyitott végű (22) hornyokkal bírnak, melyekbe a dobtesten megerősített (23) peczkek nyúlnak. A gyűrű középső része (24) horonnyal bír, melybe a dobon lévő (25) peczek nyúlik. A gyűrű tehát a dobbal együtt forog és ha a drót húzása nem hat reá, akkor kissé oválszerű alakkal bír, mely a dobtól kissé eláll, mint azt az 1. ábra mutatja. Ezen szerkezet folytán a gyűrű kis oldalrugalmassággal bír, hogy a drót feszültségének egyenetlenségeit kiegyenlítse, melyek a dob kis excentricitásából és más okokból adódnak; ezen kiegyenlítés folytán a drót törése ki van küszöbölve. A (22) hornyok lehetővé teszik, hogy a gyűrű végei egymáshoz közeledjenek és egymástól eltávolodjanak, míg a hornyok a (24) hornyokkal együtt a gyűrűnek a dobtesthez képest meghatározott mozgást engednek meg, a mi a tapasztalat szerint új műszaki hatásokat eredményez. A (21) gyűrű azonban a (25) peczek által oly módon is összeköthető a dobtesttel, hogy utóbbihoz képest nem végezhet mozgást, mint azt a 3. ábra mutatja. A kenőfolyadék a (21) gyűrű és a dobtest között párnát képez, melyet a dob bemerülése tart fönn. Azonban ezen párnázás helyett a (21) gyűrű a 3. ábra szerint a (26) gummiszalagra vagy gyűrűre is ágyazható, melyet a (21) gyűrű és a (11) dobtest között helyezünk el; ezen esetben a gyűrű a dobbal czélszerűen központos. Már ismeretes dróthúzó doboknál kiterjeszkedő húzógyűrűket alkalmazni, melyek a dobon korlátlanul mozoghatnak hosszirányban és a dob által súrlódás következtében hajtatnak, azonban ezen elrendezés káros, a mennyiben a drótot, utóbbinak a