32443. lajstromszámú szabadalom • Berendezés gázokban vagy gőzökben kisülő elektromos fényívek önműködő szabályozására

— 2 — nagy, akkor a feszültségcsökkenésnek az összesívekre való szétoszlása folytán az egyes ívekre eső feszültségkülönbség oly csekély, hogy az ívek állandósága nem befolyásoltatik. Az ezen ívsorból álló elrendezés ilyn-ódon tehát egy önmagát önműködően szabályozó fényívrendszert képez, mely állandó feszültség mellett mindenkor állandóbb, mint egyetlen igen hosszú fényív. Továbbá azt találtuk, hogy egy fényív előállítására szükséges potenciálkülönbség az elektródákon lényegesen nagyobb, mint a már képezett ívek fönntartásához szükséges feszültség az elektródákon meglevő potenciálkülönbség, úgy hogy tekintettel az elektromos energiát előállító készülékek szerkezetére, előnyösebb, ha a fényívet egymáshoz közelített elektródák között állítjuk elő és a fényív hosszát ezután nagyobbítjuk meg. Ezen módszer nélkül oly elektromosságfejlesztőket (vagy transzformátorokat) kellene szerkeszteni, melyek a fényív előállításához szükséges feszültségnek megfelelő nagyobb feszültséget tudnak szolgáltatni, mint a mily feszültséget a fejlesztőnek a rendes és folytonos munkamenet alatt tényleg szolgáltatnia kell. A jelen találmány tárgyát képező berendezés, mely lehetővé teszi, hogy a fényívet képződése után azonnal maximális hosszra hozzuk, a következő megfigyeléseken alapszik: Ha a fényívet két oly szarvelektroda (1. ábra) között hagyjuk képződni, mint a milyenek pl. elektromos légvezetékek villámhárítói gyanánt alkalmaztatnak, akkor az ív általában fölemelkedni és ennek folytán meghosszabbodni igyekszik, a mennyiben azon pontok, melyek között az ív képződik, a vízszintes irányban annyival távolabb vannak egymástól, minél magasabban fekszenek. Ezen ismert jelenség egyébként már a 8230/1901. számú angol szabadalomban leírt eljárásnál is alkalmazásra kerül és a 108376. számú német szabadalom segédkészűlékénél is tekintetbe van véve. Ha azonban az elektródákat egymáshoz közelítjük, akkor a fényív már nem emelkedik föl az elektródák között, ha a (b b) távolság egy adott határérték alá csökken. A fényív ezen esetben a (b b) pontokon marad. Ebből következik, hogy egy ily szarvelektrodákkal bíró berendezés egymagában nem teszi lehetővé, miszerint az elektródákat a kellő mértékben egymáshoz közelíthessük, azon czélból, hogy a fentebbiekben vázolt második munkaföltételnek előnyös módén eleget tehessünk. A jelen találmány értelmében a két szarvelektrodát egy hosszabb csődarabban rendezzük el (2. ábra), melyet szigetelő anyagból vagy tetszésszerinti, a (c c) pontoknál az elektródáktól szigetelt anyagból készítünk. A kezelendő gázalakú masszában a fényív által előállított meleg az illető gázok hőmérsékletét fokozza és enuekfolytán a rajzolt nyilak értelmében gázáram létesül, úgy hogy tehát az elektródákat befogadó csődarab huzamcső vagy kémény gyanánt szolgál, melynek hatásfoka egyébbként szükség szerint szabályozható. A megfelelő módon szabályozott gázáram behatása folytán a fényív fölemelkedik, mely a szabad légkörben a (b b) pontoknál maradna; a fölemelkedő fényív az (a a) pontok között állandósítja magát, mely pontok között maximális hosszal bír. Ha a fényív valamely oknál fogva kialszik, akkor a két elektróda közötti melegfejlesztés megszűnik ; ennekfolytán a cső húzóhatása fokozatosan csökken és végül egészen megszűnik, a mire a fényív a (b b) csúcsok között akadály nélkül ismét kigyúlhatik és erre meghosszabbulás végett azonnal fölemelkedik. Egy ugyanazon áramkörben sorozatosan kapcsolt, több huzamcsőből álló készülék működési módjának tekintetében megjegyzendő, hogya tekintetbe jövőhúzamcsövek ilymódon való sorozatos kapcsolásánál lényeges előnyt kapunk, mely abban áll, hogy mindegyik fényív könnyen változtathatja meg hosszát. Mint azt föntebb már említettük a fényív végeinél a feszültség emelkedik, ha a fényív bármely oknál fogva meghosszabbodni igyekszik, míg egyidejűleg ezen feszültségnövekedéssel az összes többi ívek feszültsége megkisebbedik. Az utóbb említett fényívekben föllépő feszültségcsökkenésnek