32431. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vasúti sinek hengerlésére

- É -Hozzájárul a fentebb jelzett hátrányhoz még az az el nem kerülhető hátrány is, hogy a sín talpa és nyaka hengerlés közben gyorsabban hül ki, mint a nagytömegű feje, miért is a fejre az összes kaliberekben még kisebb nyomás fog hatni. Mindezek az okok eléggé megmagyarázzák, miért kopnak a sínek futófölületei, még magában véve kiváló anyag használata esetében is, a vasúti üzemben folytonosan fokozódó igénybevételek következtében oly hamar el. Elkerülhetjük eme hátrányokat a következőkben ismertetett új eljárás követésével, mely eljárást a 3—5. ábra alapján ismertetjük. A vasrúdat az ismeretes előzetes kaliberekben, bezáróan a (b) kaliberig, az ismert módon előzetes nyújtásnak vetjük alá (1. ábra), ezután azonban a hengerlést eltérő módon végezzük. A 3 — 5. ábrán láthatók a most következő hengerlésnél használt kaliberek, nevezetesen a 3. ábrán az alsó és felső hengerekbe bemetszett kaliberek láthatók, míg a 4. és 5. ábrán az összes kaliberek egymás fölé vannak rajzolva. Az új kaliberek olyanok, hogy a hengerelt rúd fokozatosan görbített nyakú sínkeresztmetszettel bíró rúddá alakuljon át, úgy hogy a sínfejnek ama része, mely később a futófölületet fogja képezni, az egyik hengerben kiképezett kaliberrészben oly helyzetben legyen, hogy az anyag «ki ne szélesíttessék» vagyis föl ne lazúljon. Szélesítés csakis a kaliber ama részében megy végbe, melyben a sínfejnek a kerék nyomkarimájával nem érintkező függélyes föliiletét hengereljük. Az 5. ábrán a legkisebb profil a fővonalakon alkalmazott, szélestalpú sínt meggörbített sínnyakkal ábrázolja, míg a 6. ábra a csatornás sín keresztmetszete az utolsó nyújtókaliber elhagyása után. Lehet azonban az utolsó nyújtókaliberben egyenes,vagy csak igen kevéssé görbített sínnyakkal bíró sínprofilt is előállítani, melynek nyaka a 7. és 8. ábrán látható ferde állásból a megfelelő egyenes helyzetbe hengerelhető. A 7. ábrán példaképen egy közönséges, a 8. ábrán pedig csatornás sín van ábrázolva. Az utolsó nyújtókaliberből a sínt a hengerlőpályába beépített, megfelelően profilált és elrendezett hajlítógörgőrendszerbe vagy megfelelő hengerkaliberekbe vezetjük, melyekben az ívalakú, nem szimmetrikus keresztmetszetet egyenes sínkeresztmetszetté alakítjuk át. Eme görgőrendszer, illetve egyenesre hengerlő hengerjárat szerkezete magában véve ismert, ezért ezt nem is írjuk le részletesebben. Mikor a sín megkapta a kellő egyenes keresztmetszetet, azt «duzzasztótrióhengerekben)) hengereljük készre. Eme hengerek a 9—12, ábrán láthatók. Eme hengerjáratok két, a nyak és talp hengerlésére szolgáló (f f) állóhengerből és a fej hengerlésére szolgáló (g) tömörítőhengerből állanak, a 9. ábra a hengerjárat elől-, a 10. ábra oldal-, a 11. ábra pedig fölülnézetét ábrázolja közönséges sínek esetére, míg a 12. ábra csatornás sín készrehengerlésére szolgáló duzzasztótrió elölnézete. Czélja eme duzzasztótriónak az, hogy a kissé magasabbra hengerelt sínfejet lehengerelje és így a kerekek koptató hatásának kitett futófölületet még inkább tömörítse, ezenkívül ez a hengerjárat azt is biztosítja, hogy azonos profilú sínek magassága minden esetben ugyanaz fog lenni. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás vasútisínek hengerlésére, mely szerint a hengerlendő rúdat ismert módon előzetes nyújtás által trapez-keresztmetszetre hozzuk, az által jellemezve, hogy a hengerlés további folyamán a sínfejnek később a futófölületet képező részét csak az egyik hengeren kiképezett kaliberben a kiszélesedést meggátló helyzetben hengereljük ki, amennyiben a munkadarabot nem szimmetrikus keresztmetszettel különleges kaliberben akként nyújtjuk, hogy a hengerlendő anyagra szerkezetének föllazítása nélkül függélyes hengernyomás hasson, minek megtörténte után a nem szimmetrikus keresztmetszetű