32426. lajstromszámú szabadalom • Elektromos gázátütési készülék

készüléket a hűtőanyag megújítása alatt üzemen kívül helyeznünk, vagy pedig, hogy folytonos üzemet tarthassunk fönn, a Siemens-féle ózonkészűléknél használt szigetelt billegőt (Wippe) vagy a tömegesen cseppentett vízesést kell alkalmaznunk és így a potencial-küiömbség számára kataraktot kell képeznünk, amint az Marmier és Abraham 102629. számú német szabadalmi leírásában ismertetve van. Ha a vezető hűtőanyagot egyidejűleg a dielektromos réteg burkolata gyanánt alkalmazzuk, amint az a koncentrikus csövekből álló régebbi laboratóriumi készülékeknél csaknem kizárólag előfordul, akkor a földhöz kötött sarkot közvetlenül folytonosan hűthetjük ugyan, a szigetelt sarkot azonban csak időszakosan hűthetjük. Mindezen hátrányokat jelen találmány szerint elkerülhetjük, ha olyan folyadékot alkalmazunk, mely még az alkalmazott magas feszültségnél is nagy elektromos ellenállással bír. Ilyen folyadékkal helyettesíthetjük a szilárd dielektrikumokat, úgy hogy pl. a folyadéknak időszakos vagy állandó változtatása, illetőleg keringése útján a külön hűtést mellőzhetjük. Ha e mellett szilárd dielektrikumokat is alkalmazunk, akkor ezeket maga ezen folyadék hűti, mely nagy elektromos ellenállása folytán sohasem igényel olyan elővigyázati rendszabályt, amilyeneket víznél vagy más efélénél szükségesnek jeleztünk. Azonkívül ilyen folyadék alkalmazása annak egyneműsége, illetve belső egyenletes összefüggése folytán nagy előnyt nyújt szilárd dielektrikumok egyedüli alkalmazásával szemben, melyek a gyakorlatban többékevésbbé egyenlőtlen struktúrával, repedésekkel vagy más efélékkel és egyenlőtlen vastagsággal stb. bírhatnak. Ilyen nagy elektromos ellenállásra való folyadékok pl. olaj, részben elszappanosított olajok, benzol, szénkéneg stb. Az ilyen folyadékok alkalmazási módját a következőkben néhány példában ismertetjük. Az 1. ábrában (a) és (d) a hozzávezető sarkok, (b) a kisüléseket tünteti föl, míg (e) a mozgásban levő igen nagy ellenállású folyadékréteget jelöli. A (b) gázrétegen való áthatolás sötét kisülések alakjában megy végbe, melyek a vegyi vagy a molekuláris átalakulást létesítik. Ezen kisülések folytatása a (c) folyadékrétegen át megy végbe, amely mint ellenállás fölmelegszik és még a (b) gázrétegből is meleget vesz föl. Miután a (c) réteg mozgásban van, a folyadéknak folytonosan újbb részecskéi megszűnnek dielektrikum gyanánt szerepelni és mechanikai hűtőanyaggá alakúinak át. A 2. ábrában ezen folyamat folyton ismétlődik. A tovahaladó mozgásban levő folyadék bejut az egyik övbe, ahol dielektrikum gyanánt szerepel, aztán elhagyja ezen övet és indifferens szigetelő és hűtőfolyadék gyanánt működik, hogy ismét egy másik kisülési övbe jusson s. i. t., míg végül fölmelegedett állapotban hagyja el a készüléket. A folyadékot a készüléken kívül lehűthetjük és újból hűtésre és a (c) réteg képzésére használhatjuk. Nagy feszültségű transzformátorokban alkalmaznak ugyan olajat szigetelő réteg gyanánt és alkalmazzák az ismételt lehű tést is a transzformátor tartályán kívül. Gázátütési készülékeknél azonban a hűtőanyag gyanánt való szereplésen kívül még a dielektromos réteg képzése is hozzájárul. Ezen kombináció új. Ezen elv alkalmazása mellett nincs kizárva egy másik szilárd (e) dielektromos réteg alkalmazása sem (3. ábra). Ezen (e) rétegnek ez esetben csak igen csekély vastagsággal kell bírnia, mert kiegészítő dielektromos réteg gyanánt a hűtőfolyadék egész (c) vastagságával hozzájárul. A 3. ábrában az (e) réteg alatt, a 4. ábrában pedig az (e) réteg fölött föltűntetett (c) folyadékréteg a leghatályosabb hűtést végzi. A 4. ábrában a fémes hozzávezetések úgy rendezhetők el, hogy azok a mozgásban levő olajrétegbe nyúljanak. A (c) olajréteg az 5. ábra szerint a hozzávezető (d) lemezt és annak toldatait, melyekkel az czélszerűen ellátható, teljesen fedheti. Ekkor