32397. lajstromszámú szabadalom • Gazolin-gázfejlesztő készülék

áll (5. ábra), melynek külső karimái (N) köpenyhez, belső karimái pedig a szintén gyűrűalakú ürös testet képező (P) melegítőhöz vannak alkalmas módon erősítve. A sugárirányban kivágott, hosszúkás (c) hasítékok a levegőnek és a gazolinnak egyikedényből a másikba való átvezetésére, szolgálnak. Hogy bizonyos mennyiségű gazolin állandó és nyugodt nivón legyen tartható s hogy a lefolyás is nyugodt és sima legyen, a hasítások révén kapott (b) lamellák ferdén fölfelé vannak hajlítva s a legközelebbi fölső (t) edénybe, ennek hasítékán át, bevezetve, úgy hogy a lamelláknak a fölül i fekvő legközelebbi (t) edény a fenekétől fölemelkedő szakasza képezi azt a gátat, mely a gazolin nívóját az illető edényben meghatározza, míg a gazolinnak a legközelebbi alsó edénybe való lefolyása az ily módon létesített lejtős fölületen minden rázkódtatás nélkül, teljesen simán és nyugodtan következik be. A fölösleges gazolin a legalsó (t) edényből az (r) csövön át az (R) gázgyűjtőbe, innen pedig az (rl) csövön keresztül az (L) gazolingyűjtőbe vezettetik vissza (2. és 5. ábra). A nyomásszabályozó áll a folyadékba merített (S) harangból (2. és 4. ábra), melynek födeléhez (s) csődarab van erősítve. E csődarab egy helytálló (T) karmantyúban elcsúszhatik s alsó szakasza közelében keresztirányú (u) furattal van ellátva, mely a lrirang alatt váltakozó nyomásnak megfelelően, a karmantyúnak oldalsó, az (nl), illetőleg (f) csővezetékkel közlekedő nyílásait egymással hol összeköttetésbe hozza, hol pedig elzárja. A 4. ábrán bemutatott állásánál, midőn a nyílások egymással közlekedhetnek, a (H2) légtérből (nl) csővezetéken át beáramló levegőnek egy része az (f) csődaiabon át a harang alá s innen a gázosító készülékhez, másik része pedig az (n2) csövön át a (w) csaphoz vezettetik (1. és 3. ábra), hol az (R) gázgyűjtőből (e) vezetéken át ideérkező gázokkal vagy gazolingőzökkel keveredik. Az említett (W) csap három fúrattal és mutatóval van fölszerelve, hogy a gáznak levegővel való elegyítése tetszőleges arány szerint legyen foganatosítható. A (P) melegítő, mint már föntebb is említettük, gyűrűalakú, zárt testből áll (2. ábra), mely fenekénél és fölső végénél a (g, g) csövek révén közlekedik a (Pl) fűtőkészülékkel s vízzel van megtöltve, úgy hogy a fűtőkészülékben fölhevített víz a fölső csövön a melegítő készülékbe beáramlik, míg a lehűlt víz az alsó (g) csövön abból eltávozik s így állandó keringés jön létre, mi által a készüléknek a párolgás folytán bekövetkező nagy hőlöketésből származható befagyása hatékonyan meg van akadályozva. A 7—10. ábrákon a nyomásszabályozónak egy módosított kiviteli alakja szemlélhető, mely a berendezés értelmében két, egymástól lényegileg függetlenül működő, folyadékba merített (b4 és S) harangból áll. Az egyik (b4) harang, melynek átmérője jóval kisebb a másiknál, a készüléken kívül, ennek oldalánál van elrendezve s a nyomás megfelelő szabályozását tulajdonképen e harang eszközli. A nagyobb (S) harang viszont a készülék belső terében, a gázosító készülék fölött foglal helyet. A levegő az (A) dobból az (n) csövön, az oldalsó (nl) elágazással bíró (bO) szelepházon s az ennek fölső végéhez csatlakozó, magasan fölnyúló (b3) csövön át vezettetik a kisebb (b4) harang alá (9. ábra). A (b3) cső fölső végénél elrendezett (i) hüvelyben a (b4) harang födelével szilárd kapcsolatban álló s alsó végénél (hll) szeleptesttel fölszerelt (b2) szeleprúd vezettetik, melynek említett szelepteste a (l>0) szelepháznak a (b3) cső alsó végéhez, illetőleg az oldalsó (nl) vezetékhez szolgáló nyílását a (b4) harang alatt levő levegő nyomásának megfelelően hol szabaddá teszi, hol elzárja s ennek következtében az (nl) vezetékbe mindig egyenletes nyomás alatt álló levegő szállíttatik. Az (nl) vezetéken beáramló levegőnek egy része az (nl) vezetéknek (n3) karmantyújához csatlakozó (n2) csövön (10. ábra) át a föntebb már ismerteteti-, három furatú