32391. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olajgázszerű világító- és fűtőgáznak kőszénből és gázolajból való előállítására

rabban fejlődött gázokat a retortából igen gyorsan kiszorítják, úgy hogy a gázoknak nincs idejük arra, hogy a retortafalakon bomlást szenvedjenek. Azonban még sem kerülhető el teljesen, hogy bomlási termékek ne képződjenek, de ezen termékek a nehéz olajgőzökben mindig új szénhydrogénekre találnak, melyekkel akár összegeződés, akár helyettesítés útján új vegyületeket képezhetnek, úgy hogy példáúl a methanból (C H4

) bomlás alkalmával kiváló hydrogén az olajgőzökben bőségesen jelenlévő nehéz, aromás szénhydrogénekhez adódik és ezáltal új, világító olefineket és telített szénhydrogéneket alkot. Másfelől az olajgőzök nagy mennyiségű benzolt, xylolt stb. tartalmaznak, melyek a naftalint és hasonló szénhydrogéneket. melyek a kőszén elgázosításánál képződnek, föloldják s ily módon nehéz szénhydrogének képződéséhez járulnak hozzá. A találmánybeli eljárásnál az olaj az elgázosítás egész tartama alatt vékony sugárban folyik be a kőszénnel töltött, hevített retortába, úgy hogy a nehéz olajgázok a fejlődött kőszéngázzal minden pillanatban úgyszólván in statu nascendi találkoznak s a kőszéngáz könnyű alkatrészeivel (methan és hydrogén) oldás közben összegeződés vagy helyettesítés útján egyesülnek, mely hatás a szénnek és az összes olajmennyiségeknek együttes betöltése esetén, ahogy eddig ajánlották, nem léphet föl. Az olajgáz előállítására szolgáló ezen eljárásnál naftalinokozta eldugulások, melyek kőszéngáztelepeken gyakran előfordulnak, az olajgáztelepeken alkalmazni szokott szűkebb összekötőcsövek daczára sem lépnek föl, ámbár ezen szűkebb csövek a naftalin kiválása által okozott eldugulásokat elősegítenék, mely körülmény ismét azt bizonyítja, hogy a nehéz olajgáznak a kőszéngázzal egyidejűleg történő előállításánál a két gáz egymásra oldólag hat. A 130,192. számú német szabadalmi eljárás csak egy látszólag hasonló eljárást ismertet. Ezen eljárás czélja csupán a széngáznak kész olajgázzal való gazdagításában, nem pedig az olajgázzal egyenértékű világító- és fütő gázelőállításában áll. Az idézett szabadalmi leírás szerint 30 m8

köszéngázra csak 4 m3

elajgáz esik, tehát itt csak a kőszéngáz karburálásáról lehet szó, míg a jelen eljárásnál 30 ms

kőszéngázra körülbelül 50 ms

olajgáz jut. Az összegeződésnek, helyettesítésnek vagy oldásnak az egyidejűleg előállított két gáz egymásra hatásánál föllépő vegyi hatása nem a kőszéngáz karburálását, hanem újszerű gáz előállítását eredményezi. Azonkívül az idézett szabadalmi leírásbau ismertetett készülék az ide-oda haladó csövek miatt nem is tisztítható kellően, hacsak az egész készüléket szét nem szedjük s amellett az olajgáz készítése alkalmával tudvalevőleg igen könnyen grafit és korom rakódik le a csövekben. A tisztításnak ezen nehéz volta és az eldugulás veszélye elesik, ha az olajat folyékony alakban visszük a szénre. Az idézett német szabadalmi leírás szerinti eljárásnak egy további hátránya abban áll, hogy a koksz az elgázosítás után nehezen húzható ki. Az új eljárás a gyakorlatban a következő folyamatokból tevődik össze : Egy élénk vörös izzásban levő chamotteretortát a szokásos módon gázszénnel töltünk meg s azután azonnal, vagy pedig az első rohamos gázfejlődés elmultával, meghatározott mennyiségű olajat bocsátunk egyenletes, vékony súgárban a retortába. Ily módon a jó olajgázzal teljesen egyenértékű gázt kapunk, és pedig valamivel nagyobb mennyiségben, mint ha a szenet és olajat külön gázosítanánk el. Az ismeretes Boghead-féle vagy hasonló javító szén hozzáadása által ezen gáz is javítható. A kísérletek azt mutatták, hogy a széngáz és olaj gáz keverési arányára nézve a 3:5 viszony kedvező, melyben a szén- és olajmennyiségek adogalandók. Az ily módon kapott olajgáz nem tévesztendő össze a széngáz és közönséges olajgáz valamely keverékével, mely gázok pl. ugyanazon retorta-hőmérsék mellett fejlesztettek s a retortán kívül egymással a föntebbi 3 : 5 arányban elegyíttettek. Az ilyen gázkeverék a szénből és olajból, ugyanazon