32355. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromos izzóanyag előállítására

— 4 -az új anyaggal is, mely czélból ezen utób­bit épúgy, mint egy közönséges tüzelőanya­got, a melegítendő testben halmozzuk föl. Még tökéletesebb, sőt a lehető legtökéle­tesebb eredményt nyerjük azon esetben, ha egy vagy több előkészített ellentállási fajt (anyagfajt) a következő módon alkalma­zunk : Tegyük föl, hogy a mellékelt rajzon (a) egy tégelyt jelöl, a melyben valamely anya­got, például nickelt akarunk megömleszteni lehetőleg kevés elektromos áram fölhaszná­lásával. Ezen czél elérésének első föltétele az, hogy lehetőleg csupán a megömlesztendő anyaggal közvetlenül érintkezésbe jövő fölületek, tehát itt az (a) tégelynek falai melegíttessenek föl, az összes fejlesztett meleg a tégely belsejébe vezettessék és I minden melegpazarlás, mely a tégely kerü­letétől távol fekvő részeknek, főként tehát a (b) kemeneze falainak fölmelegítése által jöhetne létre, elkeríiltessék. Más tekintet­ben ismét az is szükséges, hogy a meleg­nek az (a) tégelyhez való vezetése helyen­kint különböző legyen, mivel tudvalevőleg a tégely a (c—c) zónában több meleget igényel, mint a (d—d) zónába-n és legkeve­sebbet igényel az (e—e) zónában, amint­hogy egyenletes meleghozzávezetésnél azt tapasztalták, hogy az ily tégelyek szájnyí­lásukhoz közel, a fölső részükön nehezeb­ben melegednek föl és így a bennük levő anyag ezen magasságban még nem ömlik meg, a midőn már a tégely fenekén levő anyag elégett. Ezen hátrányok igen könnyen elkerül­hetők a jelen eljárás szerint elkészített ellentállási anyag alkalmazásával. Ezen új eljáiás segélyével képesek va­gyunk, amint az már föntebb elmagyaráz­ta tott, minden áramerősség- és feszültség­hez a legalkalmasabb ellentállási anyagot előállítani. Ha tehát föltételezzük azt, hogy a rajzon (N) el jelölt anyagréteg szolgáltatja a leg­kisebb ellentállást az (f és g) sodronyokon átfolyó áramnak, míg az (M) réteg oly mó­don előkészített anyagból áll, a mely az áramot egyáltalában nem, vagy csak igen kis mértékben vezeti, akkor világos, hogy a pozitív sarkokhoz vezetett áramok útju­kat csupán az (N) rétegen át, tehát a té­gely kerületéhez lehetőleg közel veszik, és a negatív sarkokhoz folynak. Ennélfogva tulajdonképen csupán az (N) anyagrétegben képződnek a kis fényívek és csupán ezen réteg melegíttetik föl ha­tályosan, hogy azután melegét a tégelynek adja át. Az (M) anyagrétegen ellenben egy­általában nem, vagy pedig igen csekély, hogy úgy mondjak kitérő áramhullámok mennek át, minélfogva ezen réteg egyálta­lában nem, vagy csak igen kis mértékben melegíttetik föl és így csakis igen jó hő­védő gyanánt szolgál. Beható kísérletek azt mutatták, hogy a fönt megadott módon szerkesztett és ezen ellentállási anyaggal hevített készülékek kifelé alig észrevehe­tően sugároznak meleget, miközben bense­jlikben a. legmagasabb hőmérséklet ural­kodik. Könnyen belátható, hogy az új eljárás szerint előkészített anyagnak alkalmas kom­binálása által létrehozhatunk minden tetszés szerinti meleg fokozatot valamely hevítő­készülékben az összeállított anyagfajok kii­lönfélesége és azoknak elhelyezési módja szerint (többé vagy kevésbé tömöttebb, vas­tagabb vagy vékonyabb rétegekben stb.) a legszubtilisabb és legkomplikáltabb mó­dokon. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás elektromos izzóanyagnak szénből való előállítására, jellemezve az által, hogy a szenet előbb 1—7 mm. nagy­ságú szemekké aprítjuk, azután az így nyert anyagot főcsoportokba, anyacso­portokba osztjuk, a melyek közül az első csupán 1 mm. nagyságú szemeket tartalmaz, a második meg csupán 2 mm. nagyságú szemeket, s. í. t. és végül ezen csoportok mindegyikét grafitnak vagy szilikátoknak hozzáadása által fo­kozatokba osztjuk aszerint, amint a cso­port vezetőképességét fokozni vagy csök­kenteni a arjuk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom