32345. lajstromszámú szabadalom • Virágcserép

Megjelent Í905. évi márczius lió 14-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 32345. szám. x/g. OSZTÁLY. Virágcserép. SCHALK ÁGOST POSTAFŐTISZT SCHŐTMARBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 augusztus hó 19-ike. Az eddig használatos virágcserepek avval a hátránnyal bírnak, hogy a cserépnek alsó része folytonosan vízben áll, levegő alulról vagy egyáltalában nem, vagy pedig elégtelen mennyiségben juthat hozzá s ennek folytán a földnek alsó rétege megsavanyodik, minek következtében a finom gyökérrostok rothadásba mennek át. A jelen találmány czélja e hátrányok kiküszöbölése, még pedig legfőképpen az által, hogy az eddigelé a lefutó víz fölfogására használt alsó csészét olyan tartánynyá képezzük ki, mely a virágcserépnek alsó részét a vízfelfogásra rendelt edény fenekétől bizonyos távolságban szabadon lebegve tartja, úgy hogy a megöntözés után lefolyt víz a cserépfenékkel nem jöhet többé érintkezésbe, más részről azonban az alsó csészében elpárolgó víz folytonosan nedvességet szállít a növényhez. Továbbá ez alsó csésze vagy cserépnek külső burkolata áttörésekkel van ellátva, melyeknek segélyével a virágcserépben légcirkuláció hozatik létre. Az alsó tartánynak a virágcseréphez való hozzáilleszkedése folytán a kettő egy egységes egész benyomását teszi a szemlélőre s .egyszersmind megakadályoztatik az is, hogy az alsó csésze, mint eddigelé történt, porral telhessen meg, továbbá a megöntözés alkalmával a víz által kimosott föld is eltakartatik a szem elől, valamint a gyakran alkalmazott díszített papirkarmantyúk is ráhúzhatok a cserépre, a nélkül, hogy annak az alsó csészébe lefolyt vízzel való érintkezésétől tartani kellene. Az eddigi virágcserepeknél ez alig volt elkerülhető, minek természetesen e karmantyúk gyors megrongálása volt a következménye. A mellékelt rajzlapon a találmány tárgyát képező virágcserépnek néhány kivitelj alakja szemlélhető. A növény befogadására rendelt (A) virágcserép egy (B) tartányra támaszkodik, még pedig úgy, hogy a virágcserép feneke a tartány fenekétől bizonyos távolságban marad. E czélból az 1. és la. ábrákon látható kiviteli alak szerint az (A) virágcserép (D) peremmel vagy gyűrűpárkánnyal van ellátva, mely a (B) tartánynak (K) szélére támaszkodik. A (B) tartány falaiban (E) áttörések vannak. Ha ez áttörések mélyebben feküsznek a virágcserép fenekénél, akkor a (B) tartányban levő víz felszíne még igen erős öntözés után sem érintkezhetik a virágcserép fenekével, hanem a fölösleges víz egyszerűen kifolyik az (E) áttöréseken keresztül.