32279. lajstromszámú szabadalom • Tömbnaptárak, pénztári és jegytömbök és hasonlók előállítására szolgáló gép

_ 4 -juk, hogy a vágókéseket és tűsorokat részben hásználjuk, részben kivesszük vagy félretoljuk, még többféle formátumot lehet előállítani akkor, ha a hengereken tetszőleges számú kést és tűsort van módunkban alkalmazni. A (q) levevő hengeren egy vagy több tűsor van, melyek közül a nyomóhenger minden egyes fordulatánál csak egy jön működésbe. A szalagcsomónak az (a) gyűjtőhengerről a (q) levevő hengerre való átvitele azáltal történik, hogy az érintkezés helyén a megfelelő tűsorok a gyűjtőhenger belsejébe húzódnak vissza s ezzel a csomót eleresztik, míg azt a (q) levevő hengeren lévő tűsorok megfogják. Ez utóbbi, minthogy mielőtt működésbe jöhetne, többször kell megfordulnia, ingaszerűen van fölfüggesztve s az (r) excenter (s) excenterrúd és (t) emelő segélyével minden periódus alatt az (n) gyűjtőhengerhez egyszer közelíttetik oly czélból, hogy az attól eleresztett csomót fölszúrja. A (q) levevő hengeren, ha annak kerülete egy osztással kisebb, mint a gyűjtőhengeré, egy tűsor mindazon vágási hoszszaklioz elég, melyeknek száma egy periódus alatt nem törtszám. Ha ez nem következik be, akkor ezen hengeren ugyanannyi tűsort alkalmazunk, mint amennyi a kerületéhez viszonyítva az (n) gyűjtőhengeren van. Ezen utóbbi tűsorok közül a nyomóhenger minden körülforgásánál mindig csak egy jön működésbe, míg a többiek a henger belsejébe visszahúzva maradnak. A tűsorokat a gyűjtő-, illetőleg levevőhenger belsejében ismeretes módon az egyegy (v) hossztengelyen (5. ábra) ülő (u) emelőkkel mozgatjuk kifelé és befelé. Ezen mozgatás létrehozására minden tűsor számára külön (w) excenter szolgál, melynek fordulatszáma a-szor kisebb, mint a nyomóhengeré, úgy hogy a tűsorok egymásután jönnek működésbe, és pedig minden periódus alatt csak egy. Ehez hasonló mozgató szerkezetek a nyomdagépnél gyakran használtatnak, úgy hogy a részletek leírását itt elhagyhatjuk. A gyűjtőhengerek a csomókat helytálló tűsorokkal is összegyűjthetik. úgy mint ez pl. az újságnyomó rotációs gépeknél történik. Ebben az esetben a csomóknak a (q) levevőhengerre való átvitelét az (x) nyelvek (3. ábra) eszközlik, melyek a gyűjtőhenger hornyaiba kevéssel az átviendő csomó előtt benyúlnak s az utóbbinak levétele után abból ismét kilépnek. Ebben az esetben azonban a csomóknak egymástól meglehetősen távol kell lenniök, hogy az (x) nyelveknek működésükhöz elég idejük legyen. Ennek következtében ebben az esetben a gyűjtőhenger kerületi sebessége lényegesen nagyobb s így a gép munkaképessége valamivel kisebb, mint a fönt leírt mozgó tűsoros átvitelnél. A levevő hengeren a 2. ábrabeli (x) nyelvek alkalmazása esetén tűsorok nem kellenek. A visszahúzódó tűsorok helyett helytálló tűsorokat lehet akkor is alkalmazni, ha a levevő hengerre való átvitelt úgynevezett (y) leütőkörmökkel eszközöljük (3. ábra), melyek rotációs gépeknél gyakran alkalmaztatnak. Ezen leütő körmök a mozgatható tűsorokhoz hasonló, a föntebb leírt módon mozgattatnak, úgy hogy a henger minden egyes körülforgásánál mindig csak egy csomó üttetik le. A leírt módon tehát mindazon szalagok, melyek levágatnak, csomókba foglaltatnak s egy-egy csomó a nyomóhenger annyi fordulata alatt jön teljesen létre, ahány tűsor van a gyűjtőhengernek, vagyis a jelen esetben (a) fordulat kel), mert a fenti példákban a gyűjtőn lévő tűsorok száma (a). A nyomóhenger egyes fordulatánál teljessé váló megfelelő szalagcsomót a (q) levevő hengerről (z) szalagok súrolják le s az (1) kirakópálczák a (2) kirakóazekrénybe verik a rotációs gépeknél az ivek kirakásánál követett eljáráshoz hasonlóan. Minthogy azonban jelen esetben a kirakásnak igen pontosan kell történnie és a szalagcsomóknak mindennemű eltolódását meg kell gátolni, az (1) kirakópálczákkal még egy másik szerkezet működik együtt. Ez egy lengő (3) fésű, melynek pálczái czélszerűen közvetlenül a (z) szalagok alatt vannak elrendezve.