32275. lajstromszámú szabadalom • Tűzvédelmi berendezés szinházak számára

9 a kettő között a szükséges összeköttetést egy könnyen elmozdítható szerkezet létesíti, mely pl. két futódarúalakú (c és d) részből állhat, melyek összetolt állapotban (1. 3. és 5. ábra) a szinpad (e) nyílását maguk mögött szabadon hagyják, azonban a szerkezet olyan berendezéssel is bírhatna, hogy csak az egyik oldal felé volna eltolható, vagy pedig csak egyik oldala volna elmozdítható. A (c d) részek (g) vasúti kocsikerekekkel vannak ellátva, melyek (k) síneken futnak. Az (i k) őrházacskákból a (c d) részek, (1 m) csigák és (n o) vontató köteltk segélyével egymáshoz közelíthetők vagy széttolhatok. A biztosság fokozása czéljából előnyös, ha ezen részek külön elmozdíthatók és pedig úgy kézzel, mint motor segélyével. Azonkívül a választott hajtóerőnek a színpadon vagy a nézőtéren alkalmazott hajtóerőtől teljesen függetlennek kell lennie. Ugyanilyen módon a tűzutcza (p) tűzcsapjainak is függetleneknek kell lenniök az (a) színpadon, valamint a (b) nézőtéren lévő tűzcsapoktól. Ugyanez áll a világításra is. A hajtócső a (c d) részek alvázán is elrendezhető, mely esetben külön őrházacskákra és drótkötelekre nincs szükség. A tűzutczában egy (q) vízmedencze van elrendezve (6. ábra), mely állandóan vízzel van töltve. Ezen medenczén ülnek a (p) tűzcsapok, melyeknek segélyével a szinpad és nézőtér között valóságos vízfal létesíthető. Azonkívül a csapokból jövő vízsugarak az esetleg szintén alkalmazott, azonban nélkülözhető vasfüggöny hűtésére is fölhasználhatók. A (c d) részeknek természetesen úgy kell kiképezve lenniök, hogy lég vonat- és esőmentes zárást létesítsenek. Ezt könnyen elérhetjük, ha az egyik, pl. a (c) részt egy a másik rész fölé nyúló (r) védőlécczel látjuk el. Hasonlóképen kell gondoskodnunk a (c d) részeknek az általuk érintett szinpad- és nézőtér-falakhoz való szoros zárkózásáról is, amit egyszerűen azáltal érhetünk el, hogy ezen falakon a szinpad nyílásának, vagy a (c d) részek külső alakjának megfelelő, szelvényvasakból képezett kiálló léczeket rendezünk el, melyek fölé a (c d) részek nyúlnak. Külön őrházak alkalmazása esetén tűz alkalmával az őröknek jel adandó. Ezen czélból minden tekintetbe jövő helyen, pl. a karmesternél, rendezőnél, felügyelőnél, a ruhatárban, a tűzőrségnél stb. megfelelő tűzjelek helyezendők el. Mihelyt az őrök, kik szolgálatukat a vasutak váltóőreihez hasonlóan kötelesek teljesíteni, biztosított állomáshelyükön tűzjelzést kapnak, az elmozdítható szerkezetet az őrházban lévő gép megiudítása által azonnal az őrház felé húzzák. Ha őrházak nincsenek alkalmazva, vagyis a mozgató mechanizmus a darúalakú részek alsó végében foglal helyet, akkor a dolog még egyszerűbb, amennyiben az illető őröknek a leírt módon szintén jel adható. Másfelől az őrtálló tűzoltó is átléphet egy ajtón, hogy maga is intézkedhessék, vagy pedig az (s) vagy (t) helyről kerékáttevés útján vagy más megfelelő módon a (c d) részek elmozdítását eszközölhesse. Végűi a szerkezet, ha a helyi viszonyok úgy kívánnák, elmozdítható helyett fölcsappauthatóan is kiképezhető volna. így tehát a tűzutcza minden esetben a legrövidebb idő alatt szabaddá tehető. Ezáltal elérjük, hogy 1. a füst, gázok, gőz, forró levegő stb. a szabad utczán vonúlnak el, anélkül, hogy a nézőtéren lévő Közönségre legcsekélyebb mértékben is károsak volnának, 2. minden oltási és mentési kísérlet kívülről, vagyis a szabad tűzutczán keresztül a legbiztosabb módon foganatosítható, és 3. a (p) tűzcsapok kinyitása folytán a tűznek a szinpad nyilása felé való terjedését egy vízfal akadályozza meg, mely a tűznek a nézőtérre való behatolását teljesen kizárja. Ezen berendezés a közönségre is jó hatással van, amennyiben ha a berendezést a közönségnek időnként bemutatjuk, a közönség esetleges tűzvész alkalmával sokkal nyugodtabban fogja magát viselni. Ha most a színházlátogatók tűzvész alkalmával a szabad utczát rendkívül rövid idő alatt megpillantják, talán még mielőtt