32267. lajstromszámú szabadalom • Önműködő fölakasztó szerkezet, különösen ívlámpák számára

— 2 be. Mivel tehát a golyó mindig csak függélyes irányban mozog, amelyet az önsúly követel meg és mivel a csiga, melyen át a kötél vezettetik a lámpatartó oszlopon van | elrendezve, a kötél minden előnytelen igénybevétele el van kerülve. A találmány tárgyának egy példaképeni foganatosítási alakja a mellékelt rajzban van föltüntetve. Az (a) oszlopra a horog (b)-nél úgy van fölakasztva, hogy az oszlop felé és attól el lenghet. Az oszlopra továbbá a (c) csiga van erősítve, mely a (d) kötelet, rendesen drótkötelet, vezeti. A kötél végére az (e) golyó van erősítve, mely az (f) rúdon lógó lámpát hordja. A horog oly módon van egy darabból alakítva, hogy függélyes és meggörbített részének egész hosszán végigfutó (g) hasítékot képez. Hátul a horog a (h) toldattal van ellátva, mely a (g) vezetőhasítékot lezárja. A horog függélyes része úgy van meggörbítve, hogy két (i) és (k) ferde fölületet képez és a meggörbített része is (1) ferde fölületet alkot. A (g) vezetőhasíték három bővülettel van ellátva, melyek közül az egyik (m) a függélyes részben, a másik kettő (n) és (o) az (1) meggörbített részben és a (h) toldatban van elrendezve. A horog a következőképen működik: Ha a lámpát rendes helyzetéből (1. ábra) le akarjuk ereszteni, úgy először a (d) kötél segélyével kissé fölemeljük. Eközben az (e) golyó a (k) ferde fölület mentén csúszik (2. ábra) és a horgot az oszlop felé tereli. Amint a golyó a (k) fölület legmagasabb pontján túl ért, úgy az (m) bővület elé jut, miáltal a horog ismét súlya által meghatározott helyzetébe térhet vissza (3. ábra). A lámpát annyira kell megemelni, míg a golyó a (p) ütközőbe nem ütközik. Csak ezután bocsátjuk le a lámpát, miközben a golyó a (k) ferde fölület külső oldalán csúszik le (4. ábra) és a horgot az oszloptól eltávolítja, miközben az (f) rúd vezetését a (h) rész veszi át. Ha a horog jobboldali szélső helyzetébe jutott, úgy a (h) rész (o) bővülete pontosan a golyó alatt áll úgy, hogy ez a bővületen keresztülhatolhat, mire a horog Í3mét rendes helyzetébe leng vissza (5. ábra). Ha a lámpát ismét fölhúzzuk, az alulról emelkedő golyó az (1) fölíiletbe ütközik és további emelése alkalmával a horgot az oszlop felé szorítja (6. ábra), míg a vezetőhasíték (n) bővületén keresztül nem bujhatik. Ezután a horog azonnal kissé visszaleng és a golyót alátámasztja, úgy hogy ha a lámpát eleresztjük, a golyó sülyed, a horog egészen előreleng és a golyó a horog görbületébe fekszik (1. ábra), miáltal a kötél teljesen tehermentesíttetik. Annak elkerülésére, hogy a horog erős szél alkalmával a szükségesnél nagyobb lengéseket végezzen, az (a) oszlopon szilárd (q) ütközők vannak alkalmazva, melyek a horognak csak oly mérvű kilengését engedik meg, amely szükséges ahhoz, hogy a vezetőhasíték bővületei pontosan a golyó fölé, ill. alá jussanak. Mint tehát látható, a horog egy zárt részből áll, mely a lámpát hordó kötelet mindig körülveszi, úgy hogy a kötél belőle ki nem ugorhatik. A szerkezet semmiféle külön szerkezetet, ágyakat vagy hasonlót nem tesz szükségessé, hanem csakis sajátos alakítása által működik. Az új szerkezet természetesen más tárgyak fölakasztására is szolgálhat, melyek golyóval ellátott kötél segélyével emeltetnek, azonban golyó helyett tetszőleges más alakú szerkezetet alkalmazhatunk, mely a kötél vastagságát növeli. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Önműködő akasztószerkezet különösen ívlámpák számára, a kötélen alkalmazott ellenállás keresztülbocsátásra szolgáló bővületekkel ellátott vezetőhasítékot tartalmazó horoggal, jellemezve a horog meggörbített részével ellentétes irányú és a vezetőhasíték folytatását képező zárt toldat által, mely a kötél kiugrását akadályozza meg, mely toldat továbbá a lámpa lebocsátása alkalmával sülyedő ellenállás keresztülbocsátására szolgáló bővülettel van ellátva.