32254. lajstromszámú szabadalom • Berendezés önműködő regisztráló mérlegeknél, a mérlegszerkezet mozgásának mérlegelés közben való csillapítására

ezek egyike a mérleg (14) függesztő szerkezetének keresztrúdjával szilárdan van kapcsolva. Minden gyorsan mérlegelő mérlegnél, főleg azonban önműködő mérlegeknél igen fontos az, hogy a súlyok nyugalmi helyzeténél ezek tehetetlenségét csak fokozatosan győzze le a teher, mert ez által a mérleg működése és játéka tetemesen javul, ezenkívül a mérlegelés pontossága is nő. Ezért a találmány szerint az egyik 2 kg.-os és az egyik 0.5 kg.-os súly a (15), illetve (16) támasztékon nyugszik, melynek magassági helyzete akként van megszabva, hogy akkor, mikor a teherserpenyőbe 2.5 kg. teher jutott be, a második 2 kg.-os súly is ráfeküdjék a megfelelően fölemelt súly függesztő szerkezetére. Hasonló módon fekszik íöl később a második 0.5 kg.-os súly is. Eme lépcsőzetes súlyoknak nevezett súlyok magassági helyzete az (5) zárótolóka és a (17) emelő elmozdulásával bizonyos viszonyban van. Ez az emelő ugyanis az (5) záró tolókával van összekötve és elmozdulásánál az (5) zárótolóka megfelelő elmozdulását idézi elő. A (17) emelő két emelő föladatát teljesíti, az első emelőnek a (17) emelő (17a) fölületét tekinthetjük, mely a tolókát anynyirá elzárja, hogy csak az utánfolyató nyílások maradjanak ny|itva, míg a második emelőt a (17b) fölület jelképezi, mely a tolóka teljes elzárását végzi. A (17a) és (17b) fölület között egy görbe átmeneti fölület létesíti a kapcsolatot, ez az átmeneti fölület akként van kiképezve, hogy a dob lefelé mozgása közben a lefelé mozgást csillapítsa és így a mérleg mozgását nyugodtabbá tegye. A (17) emelő mozgatását — ha a dob ' meg van osztva — a (18) és (19) vezér- j csapok végzik. Mindkettő pontosan egymással szemben a (20) emelő két karjának végén van alkalmazva (2. ábra). A (18) és (19) csap a dob forgásánál a (17) emelőt átállítja és ezt a rajta függő tolókával együtt fölhúzza. Egyidejűleg arra is be van rendezve, hogy a (21) kilincs segélyével a i dobot ennek töltése közben a töltő helyzetben rögzítse. Ebből a czélból a (21) kilincs egy rúgó hatása alatt áll. A kilincs fölső végén a (22) kikapcsoló emelő van forgathatóan ágyazva, melyet egy peczek oly helyzetben tart, hogy a (17) emelő a (22) kikapcsoló emelőbe ütközésénél a zárókilincset a (18) vezércsapból kikapcsolja. A két (17a és 17b) fölület között lévő ív a (17) emelő forgáscsapjához viszonyítva excentrikus, úgy hogy sugara a (17a és 17b) fölületek között fokozatosan nő. Ha már most a teherdob az ebbe hulló anyag hatása alatt az óramutató forgásának irányában forog, először a (17a) fölület csúszik le a (18) vezércsapról, azonban a (17) emelő a (17a—17b) ív alakja miatt nem térhet azonnal annyira ki, hogy a (17b) fölület a (18) vezércsapba ütközzék, és hogy az (5) tolóka azonnal elzáródjék és a beömlő anyag árama azonnal megszakadjon. Ugyanis a vastag sugárban kifolyó anyagot igen nehéz a tolóka segélyével hirtelen oly módon megszakítani, hogy épen a kellő anyagmennyiség jusson a dobba, ezenkívül a befolyó nagy anyagmennyiség eleven ereje következtében a dob túlságosan hevesen mozog, a szükségesnél mélyebbre sülyed le és a mérlegszerkezet csak bizonyos idő multával áll meg, tehát az egyes mérlegelések nem végezhetők elég gyors egymásutánban. Eme hátrány megszüntetése czéljából a dobba hulló anyag mennyiságét a mérlegelés vége felé f okozatosan kell csökkenteni, mi a teherdob eleven erejének csökkenésével és a mérleg mozgásának csillapításával jár. Világos tehát, hogy a súlyoknak egymás után való fölrakása és a (17a—17b) ív alkalmazása ugyanannak a czélnak, a mérlegszerkezet mozgása csillapításának szolgálatában áll. A (20) vezéremelő a teherdob (10) tengelyére van ékelve, azonban ettől oly távolságban van, hogy. a dob homlokfala és a vezéremelő között a dob palástja, mely a garatot és a tolókát, valamint a dobot