32239. lajstromszámú szabadalom • Újítások ívlámpa szeneken
A találmány lényege már most a salak- | képződés elhárítására abban áll, hogy az j ásványi részekkel kevert szeneket közönséges, erősen sajtolt, jóvezető szénből álló vékony bevonattal látjuk el, a mely az ásványi részeket tartalmazó mag körül eszközli az áram hozzávezetését és azonfölül az ásványi részekkel kevert szén elégését megakadályozza, a mi által a salak már könnyen elpárologhat. így pl. egy szénpálcza, melynek 7 mm. átmérőjű ásványi részekkel kevert teste vagy magja és 1'5— 20 mm. vastag, ásványi sók és szénporból álló bele vau, 1—1-25 mm. vastagságú szénbevonatot kap, ha csúcsával fölfelé irányított pozitív szénként szolgál. A belső átmérő ez esetbeu a külsőhöz mintegy úgy aránylik, mint 7 : 9. A vékony szénbevonat megfelelő vastagságát általában az elektróda összetétele és azon előzetes föltételek határozzák meg, | melyeknek megfelelni kívánunk, miért is kipróbálás által kell azt megállapítani. A bevonatnak ugyanis a fényív magasságában épen olyan gyorsan, vagy valamivel gyorsabban kell elégnie, mint az elektróda testének, úgy hogy a fényív az ásványi részeket tartalmazó magon, ne pedig a szénbevonaton képződjék. A találmány tárgyát képező szenek semmiesetre sem téveszthetők össze a közönséges bélszenekkel, mert rajtuk a külső köpeny lényegesen vékonyabb, ellenben a bülső ásványi mag lényegesen vastagabb, mint a bél egy közönséges elektródában, melynél a bél az egész átmérőnek csak mintegy 1 /i -e, A találmány tárgyát képező szenek előállításuknál rendesen még egy külön, ásványi részeket tartalmazó béllel láttatnak el, hogy a krátert állandóvá tegyük. A találmány tárgyát képező ívlámpaszén az eddigiektől eltérőleg, tehát rendesen három koncentrikus övvel bír, melynél a külső öv tiszta, vagy ásványi részekkel csak kevéssé kevert szénből áll. A fényív világító részének fényességét rendkívül növelhetjük az által, hogy a belső széntestet lyukkal, vagy poralakú szénből való oly béllel látjuk el, a mely ásványi anyagokat, különösen kálium- vagy báriu nsókat vagy kryolithot bőségesen (legalább 25°/0 ) tartalmaz. Kísérletek azt mutatják, hogy a használatos bélszenekben rendesen alkalmazott sók, mint borax, nátriumszilikátok stb. nem eléggé vezetők és nincsenek elegendő mennyiségben hozzákeverve ahhoz, hogy a fényívnek az ásványi részekkel kevert szeneknél az állandóságot ugyanily mérvben biztosítsák, mint a közönséges tiszta szeneknél, hanem ezen czélra a találmány tárgyát képező szeneknél előnyösen kálisókat, szilikát, fluorid, foszfát, borát, karbonát, tartarat stb. alakjában használhatunk, és pedig akár magukban, akár pedig bárium, nátrium, kalcium, magnézium, alumínium stb. megfelelő sójával keverve. így pl. rendkívüli nyugodt és erős fényt lehet elérni egy mintegy 50°/0 mészsót (fluorid, foszfát) tartalmazó szénnel, melynek bele 25, sőt még több % káliumborátot tartalmaz. Káliumsóknak csekély mennyiségű hozzáadagolása a szénhez (pl. 2—10°/o) ugyan hasonló előnyöket nyújtana az ívnyugodtság tekintetében, mint azt már Carré mintegy 20 év előtt kimutatta és egyszersmind növelné is a fényeffectust, azonban ezen hozzátét az alkálikus sók illékonysága folytán a szenek gyártása közben eltávoznék és azért a szeneket alacsonyabb hőmérsékletnél kellene kezelni. A találmány szerinti szenek jól alkalmazhatók függőleges elrendezési elektródákkal ellátott lámpákban, úgy hogy kevesebb ásványtartalommal bíró széncsúcsok alatt rendezzük el azokat. De éppen olyan jól alkalmazhatók csúcsukkal lefelé fordítva is, a nélkül, hogy zavaró salakképződés állana be; ez esetben azonban a burkolatot vastagabbra, sőt néhány mm. vastagra lehet készíteni. Ellentétben az ösmert ásványi részeket tartalmazó szenekkel itten még ezen állásban sem következik be semmiféle salakképződés. A szén elégését szükség esetén még csökkenteni lehet az által, hogy a köpenyt alkotó szénpéphez ugyanoly tulajdonságú
