32224. lajstromszámú szabadalom • Az utántöltést megakadályozó dugó palaczkokhoz és más edényekhez

a palaczkban, hogy semmiféle oly rész nem áll ki a palaczkból, melynél fogva a dugót ki lehetne húzni. A dugót a palaczkba benyomni sem le*iet, mert a fölső karima, mely a palaczk szájnyílását kitölti, nagyobb átmérőjű annál, semhogy át tudjon a palaczk nyakának nyílásán hatolni. Az (a) födőre gyakorolt bárminemű erőszakos húzás a dugót elrontja, úgy hogy azzal nem lehet a palaczk kiürítését eszközölni, s ezzel a csalási kísérlet föl van födve. Ezenkívül a szelep működését bedugott vashorgokkal és sodronyokkal nem lehet megzavarni, minthogy ebben már az (a) födő is, mely zománczozása folytán át nem fúrható, akadályul szolgál; a (c) hüvely s a (d) kúpos védőköpeny pedig, melyeknek átmérője az úszóénál nagyobb, ez utóbbitól bedugott horgot vagy sodronyt távol tartanak, s a külső fal felé terelnek, hol azok a védő gyűrűhöz ütődve, czéljukat tévesztik. Ha a palaczkot megtöltöttük, s a dugóval bedugaszoltuk, azt a közönséges palaczkok módjára úgy üríthetjük ki, hogy valamely tartó vagy pohár felé fordítjuk, mint azt az 1. ábrán látni. Ennek megtörténte előtt azonban az (a) födelet, melynek széle ezen czélból rovátkákkal van ellátva, egy negyedfordulattal elfordítjuk. A 2. ábrán zárt állapotban föltüntetett (f) záró szelep, mely igen könnyű, közönségesen fészkén ül, s e helyzetben (i) ellensúly által tartatik; a palaczkot ekkor vízszintesen is lefektethetjük, a nélkül, hogy a szelep elhagyná helyét s a folyadékból csak egy csöppet is kibocsátana. Ha a palaczkot kiürítés czéljából kellő ferde helyzetbe hoztuk, akkor az (i) ellensúly alakjánál fogva a (h) kúpba könnyen becsúszik s a folyadék nyomása folytán annyira eltávozik fészkétől, hogy a folyadék könnyen kifolyhatik, mint ezt az 1. ábrán láthatjuk; ha a tömören záró (a) födőt egy negyedfordulattal, mint említve volt, elfordítottuk, akkor a födő orsójának akasztó bütyke a (c) hüvely kimetszésével kerül szembe, s a födő előre csúszik, s a folyadékot szabadon kifolyni engedi s egyszersmind a levegőnek könnyű betódulását is lehetővé teszi. A mint a palaczkot ismét fölállítjuk, az (i) ellensúly a kúpból visszacsúszik s az (f) szelepet fészkére önműködően és gyorsan visszahúzza, s így a zárás állandóan biztosítva van. A palaczkot csalárd úton nem lehet ismét megtölteni, mert, ha álló helyzetében akarnánk bele folyadékot tölteni, ez nem volna lehetséges, minthogy ebben a helyzetben a zárószelep az (i) ellensúly behatására tömören zár; ha pedig nyomást gyakorolnánk a betöltendő folyadékra, az (f) zárószelep még erősebben szoríttatnék fészkéhez s a zárás még tökéletesebb lenne. Ha a palaczkot teljesen megfordítva, folyadékba mártanánk, már az (a) födő is — nyitva képzelve azt — nehézséget gördítene a folyadék behatolása elé s az (f) záró szelep, mely igen könnyű, az (e) gömbalakú úszó által fölemeltetnék, s fészkére ülne; a szelep orsójának vége, mely az úszóval érintkezik, pontos illeszkedést és tökéletes zárást biztosít. Itt megemlítendő az, hogy ebben az esetben az (f) szelep tisztán az (e) úszó hatására jő működésbe; s az (i) ellensúly, mely a (h) kúp fenekén fekszik, nem hat súlyával reá. Ha a palaczkot fölfordítva, ferdén teszszük egy folyadékkal telt edénybe, az (e) úszónak az (f) szelepre gyakorolt hatása ugyanaz lesz, mint a függélyes helyzetben és semmi folyadék sem szivároghat a zárószelepen keresztül; ha 45—50°-on túli a ferdeség, akkor az (i) ellensúly kicsúszik (h) kúpból s ez szorítja az (f) szelepet fészkére; ily módon az ellensúly hatása az (e) úszó hatásához adódik s annál gyorsabb s tökéletesebb zárás jön létre. Ha a palaczkot nyitott (a) födővel vízszintesen helyezzük el egy folyadékkal telt edényben, a megtöltése ép oly kevéssé sikerül, mint az előbb elmondott esetekben; így ugyanis a szelep vagy az (e) úszó, vagy az (i) ellensúly, vagy e kettő hatásának együttvéve tétetik ki; sőt, ha a palaczkot