32221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés levegővel keveredett illékony oldószerek visszanyerésére és értékesítésére

alkalmazásában függélyes metszetben tünteti föl. A 3. ábra ugyanennek fölülnézete. A 4. és 5. ábrák részben hosszmetszetben. ! részben oldalnézetben, ill. harántmetszetben a berendezésnek oiy foganatosítási alakját tünteti föl, melynél a gőzökkel terhelt levegőnek a teknőből való kitódulása megakadályoztatik. A 6. ábra módosítást láttat. Az 1. ábrában az (a) tartó azon szájcsöveket hordja, melyekből a selyemszálak kinyomatnak; ezen tartó a (b) teknőben van elhelyezve, mely a lyukasztott (c) fenékkel bír, melyen át a leszálló, gőzökkel terhelt levegő a (c) fenék alatti (d) gyűjtő kamrába, ebből pedig az (e) csövön keresztül az (f) fogó toronyba áramlik, miután előbb a (g) tartályban levő szárítóanyagon áthajtatott, mely (g) tartály a telített anyag eltávolítása czéljából ajtókkal van ellátva. A berajzolt nyilak a levegőnek áramlási irányát mutatják. A torony habkövet tartalmaz, mely oly folyadékkal van telítve, mely az átáramoló levegőből a gőzöket kivonja, mire a levegő a torony fölső végén távozik és újból fölhasználható a gőzök fölvételére. A 2. és 3. ábrákban föltüntetett elrendezésnél a (b) teknő a (h) csatornával áll összeköttetésben, mely a gőzökkel terhelt levegőt az (i) szárítókészűlékbe vezeti, melyből a levegő a (j) gödörbe száll, melynek alsó részéből az alsó végénél nyitott (k) fölfogótorony nyúlik fölfelé. A gőzök fölfogásából eredő folyadék a (j) gödör fenekén gyűlik össze, a honnan azt egy szivattyú segélyével alkalmas készülékekbe hajtjuk, hogy az alsó szert visz • szánj érjük. A fölfogó torony a húzamot erősbítő kúpos (n) kürtővel van ellátva, melynek végén az (n) szélkerék van elrendezve, mely mozgásával a berendezés működését jelzi. A száraz és gőzöktől megszabadított levegő az (m) kürtő fölső nyílásán távozik és a munkateremben szétoszolva a teknőben újból gőzökkel keverődik; a levegő tehát körmozgást végez. Hogy a gőzökkel terhelt levegőnek a teknő fölső szélén való kitódulásából eredő veszteségeket elkerülhessük, a teknőfalak folytatásaként a ruganyos (p) zsinórok segélyével a hajlékony (n) szöveteket függesztjük föl, mint ez a 4. és 5. ábrákban szemléltetve van. Ezen elrendezés mellett a munkás az elszakadt fonalvégeket ismét egyesítheti, a csapokat kezelheti, sőt kisebb javításokat végezhet, a mennyibeu karjaival a hajlékony (c) falakat az illető pontban lenyomja, a mikor is ezen pontban a kitódulást a munkás karjai akadályozzák meg. Előnyös az (o) falakat átlátszó szövetből, pl. gummirozott gazéból készíteni, hogy a teknőben végbemenő müveleteket ellenőrizhessük. A 6. ábrában föltüntetett foganatosítási alaknál a (b) teknők ugyanúgy vannak elrendezve, a mint azt előbb leírtuk, csakhogy itt a gőzökkel terhelt levegőt elvezető (q) csövek a közös (r) gyűjtőcsőbe vezetnek, mely az (i) szárítókészűléken át a közös (f) fölfogó és extraháló toronnyal közlekedik, mely tehát több teknőt szolgál ki. A működés ugyanolyan, mint az előző foganatosításoknál. Mint lekötő anyag igen sokféle annyag alkalmazható és pedig minden oly anyag, melyben a szóban forgó oldószerek föloldódnak vagy mellyel ezek egyesülnek; azt tapasztaljuk azonban, hogy a lekötés vagy extrahálás annál hatásosabban megy végbe, minél alacsonyabb hőfokon tartjuk a lekötő anyagokat és mennél tökéletesebben szabadítjuk meg a gőzökkel terhelt levegőt a nedvességétől. Ez pl. különösen a kénsavra áll, melynek az aethylgőzökre gyakorolt abszorbeáló képessége eléggé ismeretes, melyet azonban csak úgy alkalmazhatunk jó eredménnyel, ha azt hidegen tartjuk és a vele érintkezésbe jövő és aethergőzeitől megszabadítandó levegőt jól megszárítjuk, mivel más különben a nedvesség és a nagy hőmérséklet az abszorbeáló képességet gyöngíti. Ezen czélból a fölfogó és extraháló készülékek közé egy vagy több kamrát iktatunk, melyekben a, pl. aethergőzökkel kevert levegő lehüttetik és megszáríttatik.