32208. lajstromszámú szabadalom • Újítások önműködő vasúti kocsikaoplókon

- 4 akadálytalanul lebillen és a nem önműködő kapcsolás oly helyzetbe jut, hogy az egyik­másik kocsi hasonló kapcsolójával összekap­csolható (3. és 4. ábra). Az oldalt lendíthető (18) kar lecsaphatóan is szerkeszthető. A fönt leírt önműködő kapcsoló működési módja könnyen érthető. Ha ilyen kapcsolók­kal ellátott két kocsi összeütődik, a kap­csolóhorgok mindegyike saját oldala felé tolatik, de a ('28) rugók által rögtön vissza­vezettetnek, úgy hogy egymással tökéletlen kapcsolatba jutnak, mint az 1. ábrán lát ható. A horgok tökéletes kapcsolata, — mint fönt leíratott — azáltal éretik el, ha azok egyikét a megfelelő (14) kézikerekek egyi­kének forgatása által az íitközőgerenda felé húzzuk, miáltal az összekapcsolási helyen a kivánt feszültség is eléretik. Két összekap­csolt kocsi szétkapcsolását azáltal eszközöl­jük, hogy az egyik kapcsolóhorgot hasonló módon az ellenkező irányban annyira eltol­juk, hogy a horgok egymástól akadálytala­nul oldalt fordíthatók legyenek. Erre ugyan­ezen horgot (esetleg a másik horgot) elfor­gatjuk, a mennyiben a (26) tengely elforga­tása segélyével a (28) rugók (vagy csak az egyik rúgó) útján a (18 20) emeltyűt akként forgatjuk el. hogy az a (15) fésűnek a ho­ronyba való bekapaszkodása folytán a kap­csolóhorgot az (1) csapja körül elforgatja. Ha a (26) tengely azon helyzetet foglalja el, melybe az előbb említett működés által hozatott, akkor a kapcsolóhorog oly hely­zetbe jön, hogy a másik kocsi működő hely­zetben levő kapcsolóhorgának nincsen útjá­ban, miért is a kocsik összekapcsolása nem következik be. Ha a kapcsoló a kocsiknak csupán csak önműködő összekapcsolására alkalmaztatik, akkor a (18), illetve (20) emeltyűkaroknak nem kell egymáshoz képest forgathatóan elrendezve lenni, hanem egy darabot is ké­pezhetnek. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Készülék oly önműködő vasúti kocsikap­csolók részére, melyek oldalt fordítható kapcsolóhcroggal bírnak, mely horog a kocsi oldaláról forgatható emeltyű segé­lyével fordítható, jellemezve azáltal, hogy az emeltyűre (28) rugók hatnak, melyek egymásutánjukban a kocsin keresztirány­ban állítható részek (illetve csak a ru­gók egyikét működtető egy rész) által működtetnek, mely részek a kapcsoló­nak a kocsi oldalán kinyúló kezelő­készülékével vannak összekötve, úgy hogy a kocsi egyik oldaláról az említett részek (illetőleg rész) állítása által a kapcsolóhorog vagy működő helyzetbe, vagy működő helyzeten kívül helyezhető. 2. Az 1. igénypontban jellemzett kapcsolón azon elrendezés, hogy a kocsin kereszt­irányban elhelyezett részek (32) tárcsák­ból állnak, melyek egymással és az egyik résszel össze vannak kötve, mely rész egy a kezelőtengelyen szilárdan megerősített rész rézsútos, illetve csa­varmenetalakú hornyába belenyúlik. 3. Az 1. igénypontban jellemzett kapcsolón azon elrendezés, hogy a kapcsolóhorog megerősítése, illetve a kocsi vonórúdja azon (30) részének megerősítése, mely­hez az említett horog van erősítve egy vízszintes tengely körül forgatható és egy nem működő kapcsoló részeinek meg­erősítésére is szolgál azon czélból, hogy egy önműködő kapcsolóval ellátott kocsi egy oly kocsival is összekapcsolható le­gyen, mely csak a légi nem önműködő k ipcíolóval bír. 4. Az 1. illetve 3. igénypontban jellemzett kapcsolónál azon elrendezés, hogy az ol­dalirányban állítható emeltyű azon része (a 18 kar), mely a kapcsolóhorgot mű­ködteti. illetve azzal összeköttetésben áll, a másik részhez (a 20 emeltyűkar) ké­pest forgatható és azzal szilárdan össze­köthető, mi mellett mindkét rész forgás­csapja (18a csap) ugyanaz, mely körül az egész emeltyű forog, ha karjai egy­mással szilárd összeköttetésben vannak, azon czélból, hogy az emeltyű a kap­csolóhorog útjából elfordítható legyen, ha utóbbit működő helyzetéből ki kell állítani, hogy a nem önműködő kapcsoló részére szabad tér maradjon. 5. Az 1. igénypontban jellemzett kapcsoló-

Next

/
Oldalképek
Tartalom