32174. lajstromszámú szabadalom • Eljárás drótoknak, csöveknek, alakos rudaknak és hasonlóknak félig szívós fémből hideg úton való előállítására

tének megfelelően alakított, a fém kivezetésére szolgáló (d) formáló nyílás van kiképezve. Eme nyílás működő éle fölött azonnal kiszélesedik, úgy hogy (1—2) alsó keresztmetszete (3—4) fölső keresztmetszeténél kisebb, vagyis a nyílás maga csonkakúpalakú és a fém mozgásirányában szélesedik ki. Maga a fenék belső oldalán a nyílás felé lejt, mi nagyon megkönnyíti a nyílás közelében lévő anyagoknak eme nyílásba jutását. A hengerben elhelyezett fémtömegre a sajtolandó fém természetének megfelelően alakított dugattyú hat, melyet később fogunk ismertetni. Eme dugattyú szerkesztésénél az alapelv az volt, hogy ne az egész fémtömeg legyen egyszerre a dugattyúnyomásnak kitéve, hanem hogy ez a fémtömeg csak aránylag kis részére hasson, mely rész a formáló nyílás közvetlen közelében fekszik, minek következtében az adott pillanatban deformálandó fémtömeg maga is aránytalanul kisebb, mint az eddigi eljárásoknál, melyeknél a nyomás mindig az egész fémtömegre hatott. Növelte a régebb eljárásoknál az erőszükségletet az is, hogy a tölcséralakú sajtoló henger fölületén, különösen pedig a tölcséralakú formáló nyílás fölületén rendkívül nagy súrlódási ellenállásra talált a fém. Minthogy az új eljárásnál a sajtoló henger maga nem tölcséralakú, a formáló nyílás pedig csak egyszerű munkáéi gyanánt van kiképezve, melynek elhagyása után az alakított fémtárgy a nyílás falát többé nem érinti, eme súrlódási ellenállások lényegesen csökkennek. Bár magában a saj tolóhengerben a súrlódási ellenállásokat — mikor a fémtömeget előre toljuk — teljesen elkerülni nem sikerül, ezek az ellenállások mégis igen csekélyek fognak lenni, mert a fémtömeg a henger fala mentén egyszerűen eltolódik, a nélkül, hogy deformálódást szenvedne, vagy hogy az anyagban a molekulák eltolódnának, mert a molekuláris eltolódás főleg csak a formáló nyílás és a hengerfenék közelében megy végbe, tehát ott, hol a fémtömeg keresztmetszete jóval kisebb. A mondottakból következik, hogy az új eljárás szerint az erőkifejtés lényegesen csökken, annak következtében, hogy: 1. a nyomást főleg oda koncentráljuk, hol arra a munka végzése czéljából szükség van (hol tehát azt lehetőleg- tökéletesen értékesíthetjük) ; 2. elkerüljük a munkát fogyasztó súrlódást, mely akár a fémtömeg fölületén, akár pedig annak belsejében fölléphetne. Mint azt az 1. ábrán láthatjuk, a megmunkálandó (a) fémtömeget a (b b) sajtoló hengerben helyezzük el, melynek (c) feneke rendkívül ellenálló fémből készül és egy csonka kúpalakú (d) formáló nyílással van ellátva, melyen át az (a) fémtömeget kisajtoljuk. A dugattyú két részből áll, a vékonyabb (el) rész tulajdonképen nem végez munkát, hanem gyönge súrlódással megy át az (a) fémtömeg egy fúratán és akként nyúlik a (d) formáló nyílásba, hogy itt egy gyűrűalakú, az előállítandó cső keresztmetszetének megfelelő keresztmetszetű nyílást hagyjon szabadon, míg a dugattyú vastagabb része az (a) fémtömeg hátsó fölületére fekszik. Mikor az (e) dugattyú a fémre kellő nyomást gyakorol, ez az (el) dugattyú és a (d) formáló nyílás munkaéle között kifolyik és az (f) csővé alakul át. Eme művelet közben: 1. az (a) fémtömeg az (e el) dugattyú mozgásával azonos mértékben mozdul el, tehát ehhez viszonyítva, el nem tolódik és ezen nem is súrlódik; 2. a (b) sajtoló henger falai az (a) fémtömeget meg nem munkálják, minthogy pedig a sajtoló henger fala kenve van, a súrlódás, mely a fémtömeg eltolódásánál föllép, igen csekély; 3. a sajtoló nyomás teljesen a (c) fenéken koncentrálódik, melynek átmérője tetszőlegesen kicsi lehet, ekkor a nyomás csakis a (d) formáló nyílás mellett lép föl, hol annak munkavégzés czéljából föl kell lépni, a fenék kis átmérője miatt pedig a sajtoló nyomás tetszőleges nagyra vehető;