32173. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés sinek lehengerlésére

fejű síneknél a szárak oldalt a főhengerek által támasztatnak, míg az alsó karima az ellenágylánczhoz támaszkodik és a iej a következő módon szélesíttetik és hengereltetik. Az ellenágyláncznak hosszirányban elhúzódó fölülete a sín bázisát (vagy fejét is) alakjának változása nélkül alátámasztja és hasonló módon támasztják a főhengerek a szároldalokat akkép, hogy csak az egyik fej szenved alakváltozást. A fohengereknél nagyobb sebességgel forgó segédhenger hatása folytán a fejrészen az anyag oldalt elszoríttatik, úgy hogy teljes karimakeresztmetszetet nyerünk az anyag meg nem kívánt nyújtása nélkül; karimát létesíthetünk, a nélkül, hogy a sín fejének vagy szárának keresztmetszete lényegesen csökkentetnék. A hengerjárat utolsóelőtti hengere úgy van elrendezve, hogy a sín fejét egyenletesen kissé magasabbra hengerli, mint a mennyire tényleg szükség van. A készre hengerlésnél ezen fölösleges magasság az oldalhengerek által a fejre lenyomatik, míg az ellenhenger vagy ellenágyláncz a sínnek más irányban való kinyújtását akadályozza meg. Minthogy az időben az utolsó kaliberhez jutott sín már lényegesen lehűlt (ha ez nem történt meg, addig fekve hagyjuk, míg elegendő mértékben lehűlt), a fölösleges anyag ezen lehengerlése azt idézi elő, hogy a fej rendkívül kemény és szívós lesz, mint az hideg hengerlésnél történik. Ennek eredménye, hogy a sínfej súrlódás és igénybevételeknek sokkal jobban tud ellenállni. Sok esetben lehet — mint fönn említettük — a segédhengerek középvonalát valamivel a fő- vagy oldalhengerek előtt lévő síkban elrendezni, mely sík nem a főhengerek tengelyein megy át, hanem oly helyzetben van, hogy a segédhengerek középsíkjukba vagy közös síkba jutnak, mielőtt fölületeik az oldalsó vagy főhengertengelyek hengersíkjához közelednének, vagy azokat elérnék. Ezen elrendezésnél az anyag a két hengersík között zömököltetik. A találmány nem szorítkozik csak szorosabb értelemben vett sínekre, hanem tetszőleges keresztmetszetű sínaTakú testekre I is alkalmazható, melyeket alkalmas henger! művekben elő lehet állítani, például két fej| jel bíró vagy keresztalakú vagy H-alakú ' stb. keresztmetszetű testek. A mellékelt rajzokban 1. ábra egy hengercsoport fölülnézetét, 2. ábra függélyes metszetét tünteti föl; 3. és 4. ábrák fölülnézetben és függélyes metszetben ábrázolnak egy módosított i foganatosítási alakot, melynél egy második segédhenger van az ellenágyláncz helyett elrendezve. • Az 1. és 2. ábrákban (a) és (b) a főhengerek, (c) a segédhenger, míg (d) a lánczellenágyat és (e) a megmunkálás alatt ' lévő sínt ábrázolja. A segédhengert a két (f g) tömbből összeállított ágy tartja; ezen tömbök gyűrűalakú (h) kivájással vannak ellátva, melyben a (c) segédhenger forog. A (c) henger csapja az (f g) tömbök egy' mással szemben fekvő nyílásain megy át. Ezen két (f g) tömb a két (a b) főhenger közé 1 van iktatva és ezen hengerek ágyának egy I részét képezik, a mennyiben a (k 1) ágycsészéket alátámasztják. Az (a b) henge| reken (m) súrlódó kúpfölületek vannak, melyek a (c) hengeren lévő megfelelő (n) kúpfölületekre hatnak. Az (a) és (b) hengerek, valamint a (c) henger sebessége az \ érintkezési ponton, azaz a kúpos súrlódó fölületeken természetesen egy és ugyanaz; míg ugyanis az (a) henger működő fölülete közelebb van az (a) henger tengelyéhez, 1 mint az (a) és (c) hengerek érintkezési ! pontja, addig a (c) henger működő fölülete i távolabb van a (c) henger tengelyétől, mint az (a) és (c) hengerek említett érintkezési ! pontja (4. ábra). Ennek folytán a (c) henger kerületi sebessége nagyobb, mint az (a) és (b) hengerek működő fölületeinek kerületi sebessége. Minél nagyobb a hengereken átfutó, sínre gyakorolt nyomás, annál nagyobb a súrlódás az (m) és (n) kúpfölületek között, úgy hogy a súrlódó kúpfölületek törekvése, egymáson átcsúszni, csökkentetik. I Hogy a (c) segédhengerek kúpfölületeia főhengerek kúpfölületeivel érintkezésben