32166. lajstromszámú szabadalom • Sínmegerősítés

Meg-jelent 11)05. évi február lió 13-án. MAGY. -JW KIR. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 82166. szám. V/a/l. OSZTÁLY. Sínmegeró'sítés. AMBEBT SÁNDOB MÉBNÖK LYONBAN. Pctszabadalom a 27267. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1904 junius hó 2-ika. Találmányom tárgyát a 27267. sz. törzsszabadalomban leírt sínmegerősítés egy további foganatosítási alakja képezi, mely sínmegerősítés a törzsszabadalom szerint egy, a síntalpat alulról körülfogó és a síntalp alá bevert ékekkel a síntalpra nyomott, kengyelalakú szorító képezi, czélja pedig találmányomnak az, hogy a sínszála szorítóban a hőmérsékletváltozás hatása alatt szabadon elmozdulhasson. Ha a sínmegerősítést a törzsszabadalomban leírt módon kiképezve alkalmazzuk két sínszál öszszekötésére, az ékek a két sínszálat oly szorosan fogják be a szorító kengyelbe, hogy azok el nem mozdulhatnak, minek következtében minden harmadik vagy negyedik sínkötésnél közönséges hevederkötést kell alkalmazni, ha azt akarjuk, hogy a síneknek hőmérsékletváltozás okozta hoszszúságváltozása meggátolva ne legyen. Eme hevederkötéseknél tehát akkora közt kell a két sínszál vége között hagyni, mely a merev kötéseknél elmaradt közök összegével egyenlő. A találmány tárgyát képező sín megerősítésnél — melyet egyaránt lehet lebegő és talpfán fekvő ütközéseknél alkalmazni — ezt a föntebb jelzett hátrányt elkerültük. A csatolt rajzon a találmány tárgyátképező sínmegerősítés két foganatosítási alakja látható, nevezetesen az 1. ábra a sín keresztmetszete és a lebegő ütközési helyen alkalmazott szorítókengyel nézete, a 2. ábra a sínkötés oldalnézete, a 3. ábra pedig talpfára fekvő sínkötésnél alkalmazott szorítókengyel nézete. A rajzon jobboldalt fekvő (a) sín vége (2. ábra) a (b) szorítókengyellel a síntalp alatt bevert (c) ék segélyével mereven van összekötve. Ennek a (c) éknek hossza csak félakkora, mint a törzsszabadalom szerint alkalmazott éké, nevezetesen ennek az éknek mellső, csúcsos részét tartottuk meg. Mikor a (c) éket a szorítókengyelbe bevertük, a (d) éket verjük be, mely az ék másik részét képezi, de ezt az éket csakanynyira verjük be, hogy közte és a másik ék között bizonyos köz maradjon. Eme köz hossza egészen az ék hosszának egy negyede lehet. A leírt elrendezés következtében a baloldali (e) sínszál kevésbbé szorosan van befogva, mint a jobboldali (a)