32161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás réz, zink, cadmium, ezüst, nikkel, wolfram és más fém hydroxidjának nedves úton, közvetlenűl az érczből való leválasztására

_ 4 — membrán szivattyú tartozik, melynek (19) nyomócsövét egy cső köti össze a (8) bevezető csövével, (20) szívócsövét pedig égy másik cső kapcsolja össze az előző szűrősajtó (15) elvezetőcsövével. Általában tehát ez az osztatlan kilúgzó térrel bíró szűrősajtó oly közönséges szűrősajtónak tekinthető, melynél a közbeeső szürőlemezek el vannak távolítva. úgy hogy csakis az első és utolsó négy szűrőlemezt tartottuk meg, az ezek között lévő szűrőlemezek helyett pedig egy egyszerű fémhengert alkalmaztunk. Ennek megfelelően a töltésnél nem úgy járunk el, mint a közönséges szűrősajtóknál, hogy a szűrőlemezek közé membránszivattyúkkal pépszerű anyagot sajtolunk, hanem az (1) hengert száraz porral töltjük meg és a membránszivattyú segélyével a kilúgzó oldatot nyomjuk be a hengerbe, mely az alkalmazott szűrőszövetek miatt tiszta állapotban hagyja el a szűrősajtót és jut a második szűrősajtóba és így tovább, míg a kilúgzó oldat eléggé telítve nincs. Ép így a kiürítésnél sem kell a szűrőlemezeket kiszerelni, hanem csakis a kiürítőnyílást nyitni, mikor a szűrősajtóban volt szilárd anyag saját súlyának hatása alatt kiesik a szűrősajtóból. Ilynemű szűrősajtóval tehát nem csak sok kézimunkát és időt takaríthatunk meg, hanem a szűrősajtóban káros terek sem képződhetnek, melyekben az anyag kilúgzása csak tökéletlenül menne végbe, ellenkezőleg, az egész henger és a két kúp anyaggal teljesen ki van töltve, melyet a folyadék minden pontban kilúgoz. A leírt szűrősajtókat a 2. ábrán látható szokásos módon diffuzióbatteriává egyesítjük, miközben a kapcsolás olyan, hogy az egyes szűrősajtókat egymástól függetlenül helyezhessük üzemen kivül és így a töltést és kiürítést az üzem megszakítása nélkül végezhessük. Az ujonan töltött szűrősajtót — mely töltés előtt a battéria első eleme volt — töltés után utolsónak kapcsoljuk be. Ily módon telített oldatot állíthatunk elő és a nyers anyagot teljesen kilúgozhatjuk. A szűrősajtókból az oldat a disszociáló berendezésekbe jut, melyek tetszőleges, közönséges vagy légritkításos lepárló berendezések; a lepárló berendezések száma a leválasztandó fémek számától függ, a különböző berendezésekben pedig a hőmérsékletet akként szabályozzuk, hogy az ne lehessen magasabb, mint ama hőmérséklet, melynél a berendezésben leválasztandó fém kicsapódik. így ha az oldatban zink és réz van oldva, az első berendezésben a hőmérsékletnek 95°-nál magasabbnak lennie nem szabad, ennél a hőmérsékletnél a zinkhydroxyd teljesen kicsapódik és a folyadéknak membránszivattyúval közönséges szürősajtóba való átnyomása által a folyadéktól elválasztható. Ekkor a zinkhydroxyd a szűrőlemezek között marad, míg a csupán rézsót tartalmazó oldatot a második. 100°-ra fölhevített lepárló berendezésbe nyomjuk, hol a rézhydroxyd csapódik ki, melyet ép úgy gyűjtünk össze, mint a zinkhydroxydot. A lepárlásnál leváló ammoniakot, a mint vagy ezek keverékét ismert regeneráló berendezésbe vezetjük, hol azt újabb kilúgzó oldat készítésére használjuk föl, mely oldatot azután a battéria első elemébe vezetjük be. Czélszerű azonban a frakcionálásnak kedvező módon való végezhetése czéljából frakcionáló, módszeresen fűtött lepárló oszlopokat használni, minőket a szennyvizek vagy kazántápláló vizek folytonos üzemben történő tisztításánál is alkalmazunk. Ily lepárló berendezések használatánál (2. ábra) az osztatlan kilúgzó térrel bíró (21) szűrősajtó battériából a (22) csövön át távozó oldatot (31) csöves hűtőbe és innen a (32) csövön a (23) tartályba vezetjük, melyből az a (24) csövön a (25) lepárló oszlop fölső tányéraira folyik. Miközben eme tányérokról az alsó tányérokra hull, az oszlop alsó részén a (26) csövön bevezetett gőzzel találkozik és megfelelően fölmelegszik, a fölmelegedést pedig a folyadék és gőzmennyiség szabályozásával akként szabályozzuk, hogy mikor ama (27) tányért éri, melyen a friss gőzzel találkozik, sza-