32142. lajstromszámú szabadalom • Emeltyűs mérleg
A (d) emeltyű hosszabb karjába rövid (m) tartó közvetítésével egy csuklós négyszög van beakasztva. Ezen csuklós négyszög (h h) és (hl hl) fölső, valamint (11) és (ll 11) alsó lapos sínekből áll. A fölső csuklók az (m) tartó (ml ml) éleibe vannak beakasztva, míg az alsók egy (k) rúd (n n) éleibe, mely rúd az alsó lapos sínek között a csuklós négyszög belsejébe nyúlik. A (k) rúddal az eltörve rajzolt, derékszögben meghajlított (o) fogasrúd van összekötve, mely az (u) mutató szerkezet kerékművét működteti. E mutató szerkezet a (d) mérlegkaron van elrendezve és empirikusan megállapított sulybeosztással van ellátva. Fölső végén a (k) rúd két csuklósan elrendezett (i) kart tart, melyek szabad végükön (x) súlyokkal vannak megterhelve és prismatikus (p) vezető testekben csúsznak, melyek a megfelelően kihajlított (n2 n3) keresztmerevítő rudakra vannak erősítve. E rudak egyszersmind a forgási éleket alkotják a (h hl) és (l 11) sínpárok oldalt elrendezett csuklói számára. A (k) rúd fülszerű alsó (kl) végébe végre az (f) emeltyű hosszabb karja kapaszkodik. A mérleg működésének módja a következő: Ha az (y) mérlegserpenyőt megterheljük, az a rajzolt egyensúlyi helyzetből lesülyed. A (g) emeltyű tehát kileng és jobboldali karjával megemeli a (z) rudat» Az (f) emeltyű hosszabb karja ennélfogva lesülyed és a csuklós négyszögre lefelé irányuló húzást gyakorol. Az által azonban, hogy a (g) emeltyű rajzolt helyzetéből az említett módon kileng, a (b) lengő test szintén elforog ugyanazon irányban, bár csak igen kis mértékben. Miután pedig a (d) emeltyű önsúlyánál fogva, illetőleg a reá függesztett részek súlya folytán, ezen kilengés közben rövidebb karjának külső élével folytonosan rátámaszkodik az (a) oszlop (s) nyúlványainak alsó lapjára, ennélfogva a (b) lengő test jobb karjának csekély mérvű megemelkedése folytán a (d) emeltyű hosszabb karjának mindig jelentékeny mértékű megemelkedése következik be. Az első és ezen utóbbi hatás folytán tehát a csuklós négyszög alulról és fölülről húzást szenved, azaz fölső és alsó csuklói egymástól eltávolodnak. A (k) rúd sülyedése folytán a súllyal terhelt (i) emeltyűk a vízszintes helyzet felé közelednek, a (d) emeltyű kilengési szöge tehát kisebbedik és végre a (b) lengő testen lévő (w) mutató a vele szemközt fekvő helytálló csúccsal szemközt beáll és ez által kontrollt szolgáltat arra, hogy a teher lemérlegelése befejeződött. A teher nagyságának megfelelően, az (x) súlyok jobban vagy kevésbbé emelkednek meg, úgy hogy mindig kiegyenlítődés történik. A csuklós négyszög eltolódása folytán az (o) fogasrúd is megfelelően elmozog és a mutató szerkezet kerékművét elforgatva, a teher súlyát a beosztáson regisztrálja. Látható, hogy csupán a (h), illetőleg (hl) és az (1), illetőleg (11) emeltyűkarok egymáshoz való viszonyának kellő megválasztása képezi az elérhető legnagyobb súlynyomaték egyedüli alapföltételeit. Az egyszer megadott viszonyok mellett a (b g d f) főemeltyűk kiképzésén még igen nagy határok közt változó terheknél sem kell semmit sem változtatni. A (h hl) emeltyűk és az (1 11) emeltyűk viszonyának megfelelő megválasztásánál az állvány kisebb vagy nagyobb terhek mérésére használható. Hogy tehát tetemes súlyú terheket lehessen mérlegelni, minden esetben csak a meglévő állványnak megfelelő másikkal való kicserélésére van szükség. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Emeltyűs mérleg, az által jellemezve, hogy a lemérlegelésre szolgáló (x) súlyok kétkarú (i) emeltyűkön vannak elrendezve, melyeknek (n2 n3) alátámasztási pontjai egymással csuklósan összekötött (h hl 1 11) sínekből álló csuklós négyszögön eltolhatóan vannak elrendezve, ügy hogy ezen csuklós négyszögnek a (g d f) mérlegkarok kilengése folytán létrejövő eltolódásánál az (i) emeltyűk is elállíttatnak és ez által egy (u) súlyt mutató szerkezetet a teher súlyának megfelelően befolyásolnak.
