32120. lajstromszámú szabadalom • Gép szivaroknak gyűrűkkel való ellátására

és a (68) rúgó által kifejtett gyenge szorításnak volt kitéve. Amint azonban a (C) láncz tovább halad, a (143) csiga, mely a (139) oldallemezekre (144)-nél csuklósan ágyazott (116) karra van erősítve és a (67) rugóval ellentétesen működő (145') bádoglemezkét hordja, a (145) pofát is a szivar felé szorítja, mivel a (143) csiga a (114) sín mellső végén alkalmazott (146) lejtőre fut föl és ezáltal a (116) emelőt fölemeli, amint ez az ábra bal oldalán látható. A láncz (60) csapágyak beállíthatósága folytán megfeszíthető, úgy hogy a (116 117) emelők csigái erősen a (113 114) sínek felé szoríttatnak, miáltal a bal szorítópofa (145') bádoglemeze és a (140) villás pofa a szivart a gyűrű helyén erősen közrefogják, a rúgó és a villás pofa végei majdnem összeérnek és a szalagdarabnak ragasztóanyaggal bekent vége a 10. ábra bal oldalán föltüntetett helyzetben áll a (140) pofa villaágai között, úgy hogy a gyűrű szorosan a szivarra illeszkedik. Mialatt a (C) láncz a (35) nyílás alatt mozog, a (136) rugók fölgörbített (137) végei egymásután a gyűrűt képező szalagdarab szabad végéhez támaszkodnak, amint ezt a 10a. ábra mutatja és azt a villás pofa ágai közé beszorítják és lefogva tartják addig, míg a láncz áll. A szalag úgy illesztetik a gép által a szivarra, hogy a szalag (t) része képezi az utoljára letapasztott véget. A (113 124) sínek a gép bal végén végződnek és ha a szon'tópofapárok a (61) lánczkerékre jutnak, a (143) csigák a síneket elhagyják, úgy hogy a szorítópofák a szivart eleresztik. Az alaplemez végén (150) vezetékek vannak megerősítve, melyek a szivart a szétnyílott szorítópofák közül kiemelik és megfelelő tartányba vezetik. A szorítópofák részletes szerkezete a 23. 32. ábrákból látható. A szorítópofapár két párhuzamos (139) oldallemezből áll, melyek egy fölül homorú (f) lemez segélyével vannak egymással összekötve. Ezen két oldallemez együtt egy lánczszemet képez és (g g') lyukakkal vannak ellátva, melyeken a szomszédos (c c') lánczszemekkel összeköttetést létesítő (r r) csapok mennek keresztül. A bal oldali (r) csap egyszersmind a (145) pofa ágyazásául szolgál, melynek (116) karján a (143) görgő van alkalmazva. A (145') bádoglemez a (h) harántdarabra van megerősítve. A (139) lemezek (g2) lyukain keresztül -menő (r2) csap a (140) pofa ágyazására szolgál, melynek (117) karja a (118) csigát hordja. Az (r') csapra erősített rúgó a (140) pofát nyitni igyekszik. Az (f) lemezre vannak a már föntebb leírt (68 67) rúgók megerősítve. Az (1) tengelyre a (151) szíjtárcsa van lazán ágyazva, mely a (152) súrlódási kapcsolás segélyével kapcsolható a tengellyel. A kapcsolást a (156) rúgó (5. ábra) tartja állandóan kapcsolt állásában, az oldás az (y) kar, a (B) talplemezen keresztülmenő (153) rúd és a (155) kar segélyével eszközölhető. A (2) tárcsában alkalmazott (44) vezetőhorony három egymástól élesen megkülönböztethető részből áll, melyek a tengelytől legtávolabbi (Y) rész a (42) emelőt legszélső baloldali helyzetébe tolja; az (Y)-tól (x)-ig terjedő rész az emelőt szélső jobboldali állásába hozza, miáltal a (42) emelő, a (3) szán, a (34) tolóka és a ragasztószerkezet gyorsan működtettetnek és a (74) lehajtólemez a 4. ábrabeli helyzetbe hozatik vissza, melyben a (35) nyílástól jobbra áll, mialatt a (34) tolóka a vezetőcsatornából visszahúzódott és a ragasztókar a ragasztókorongra fektettetett. Ha a (43) csigát az (x) bütyök fölemelte, a (33) szán csak igen kissé mozdíttatik el, és a (74) lehajtólemezt csak kissé tolja el, de nem annyira, hogy a (35) nyílást elérje. A (34) tolóka is kissé eltolatik, de nem annyira, hogy a vezetőcsatornába léphessen, azonban a ragasztókar a (9) sínen lévő papírszalagról fölemeltetik, ami azért szükséges, hogy a papírszalagot tovább lehessen tolni a táplálás végett. A (3) tárcsa (4. ábra) a (12) vezetőhoronynyal van ellátva, mely a fönt leírt módon a (13) csiga, a (14) és (23) emelők segélyével a kést, a függélyesen mozgó tolókát, a