32091. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsolás

Mojfjelent 1 í)<)5. évi január hó 30-án. MAGY. ^^ KIR SZABADALMI H IVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 82091. szám. V/b. OSZTÁLY. Önműködő vasúti kocsikapcsolás. HOFFMANN SÁNDOR VÁLLALKOZÓ JOGUTÓDJA OROSZ LAJOS MÁTYÁS GÉPÉSZ ÉS GARAI BENŐ ÜGYVÉD BUDAPESTEN. Pótszabadalom a 29867. sz. törzsszabadalomhoz. Bejelentésének napja 1903 november hó 26-ika. A találmány tárgya a 29867. sz. törzsszabadalomból ismeretes önműködő vasúti kocsikapcsolás egy kiviteli alakja, melyre az jellemző, hogy a kocsi oldalfalán lévő markolatok segélyével az egyik vagy másik végállásába (a kapcsoló vagy kikapcsoló állásba) állított kapcsolószerkezet eme helyzetben önműködően rögzíti magát helyesebben egy egyensúly, illetve a kapcsolószerkezet saját súlya által tartatik eme végállásokban. Ezt az által érjük el, hogy az ellensúlyt különleges módon kötjük össze a kapcsolószerkezettel. A csatolt rajzon a találmány tárgyátképező kapcsolás az 1. ábrán oldalnézetben, a 2. ábrán fölülnézetben látható. A törzsszabadalomból ismert (b c d e) kapcsolókengyel és az evvel összekötött, ugyancsak ismert, horgonyalakú (f) kettős horog a törzsszabadalomban leírt módon van az átmenő vonórúd (a) tartalékhorgára szerelve, azonban a kengyel és horog állítására szolgáló (k) tengely nincs eltolhatóan és forgathatóan, hanem csak bizonyos határokon belül forgathatóan a járműre ágyazva. A (k) tengelyre ékelt (1) emelő a kapcsoló kengyellel csuklósan összekötött (m) hajtórúddal egy hasíták és ebbe fogódzó csap útján van összekötve, úgy hogy a kapcsolókengyel akkor is végezhet bizonyos elmozdulást, mikor az (l) emelő forgása meg van gátolva, tehát a kapcsolás közben a kapcsolókengyel foroghat, menetközben pedig előie és hátra mozoghat, daczára annak, hogy az (1) emelő mozdulatlan marad. Az (l) emelőt és (m) hajtórudat legelőnyösebben párosan, a (b c d e) kengyel mindkét oldalán alkalmazhatjuk, minthogy pedig a (k) tengely eltolódást nem végez, az (l) emelőnek és (m) hajtórúdnak nem kell a (k) tengely és a kapcsolókengyel között oly kapcsolatot létesíteniük, hogy eme részek egymáshoz viszonyítva eltolódjanak. Az (n) markolat úgy, mint előbb, a (k) tengelyre föl van ékelve és egy (o) kiugrással ellátva, mely a két fix (p p) ütköző között forog. A (p p) .ütközők egymástól 90° távolságban vannak a (k) tengely csapágyán alkalmazva, tehát az (n) markolat, a (k) tengely és az erre ékelt részek csak 90°-os forgást végezhetnek. A kengyelt az 1. ábrán teljesen kihúzva ábrázolt kapcsoló helyzetében az (i) ellensúly rögzíti, mely a (k) tengelyre ékelt (j) kar egy hasítékában van fölfüggesztve, míg