31928. lajstromszámú szabadalom • Folytonos üzemű diffuziótelep

töltött szeleteket a szállító csavar tengelyére erősített forgó (M) lapát (1., 2., 3. ábra) a következő edény hasonló szakaszába nyomja, ahol egy csapja körül forgatható (N) közbenső lapát, mely a 2. ábrán látható helyzetében külső végével az (M) lapátra fekszik, ezen helyzetében az (M) lapát által először elforgattatik, míg csak az (M) lapát elhaladása után a szeletek előtt az első edénybe való visszatérést el nem zárja (3. ábra). Az (N) lapát belső végén egy rövid borda vagy fog van kiképezve, melyhez ezen szélső helyzetben az elhaladó (M) lapát hozzáütközik és az (N) lapátot ismét a 2. ábrán föltüntetett helyzetbe hozza. A diffúzió folyadék az (A) övekbe (m, n) nyílásokon keresztül ömlik be, melyek a szokott módon rostával vannak födve. Az (A) övek tehát nemcsak egyesítő, hanem közvetítő terek gyanánt is szolgálnak, mivel a diffúziónak alávetendő anyagnak a szállítószerkezetbe való belépését közvetítik. Az első diffuzióedény (Al) öve kívülről friss szeleteket kap, úgy, hogy nincs szüksége lapátszerkezetre, mely minden következő edénynél el van rendezve. A második diffuzióövet minden edénynél azon (B) tér képezi, melyben a folyadék a kivonandó anyaggal együtt a két nyíl irányában a következő (C) öv felé halad, tehát ezen anyaggal lehetőleg hosszú ideig marad érintkezésben. A (C) övekben az elválasztás vagy elkülönítés megy végbe, mely czélból ezen övek kettős köpennyel vannak ellátva. A belső köpeny rostát képez, mely úgy van elrendezve, hogy a köpeny belső fölületének folytatásába essék, míg a külső köpeny ezen a helyen visszalép. A folyadék az átlyukgatott bádogfalon és a tömör külső falban elrendezett kifolyási csövön keresztül a pontozott nyilak által jelzett irányban kiáramlik, míg a szeletek a teljes vonallal rajzolt nyilak irnyában az összenyomó csavar által a következő (D) öv felé szállíttatnak. A kúpalakú diffuzióedények legszűkebb részét ezen övek alsó végei képezik. A (D) záróövek a találmányra nézve sajátos jellemző részek, melyek azt az eddigi diffuzióberendezésektől lényegesen megkülönböztetik. Ha például a második diffuzióedényt külön tekintjük, könnyen beláthatjuk, hogy a (Dl) öv a megszakított üzemű diffuzióedények alsó, a (D2) öv pedig fölső födelét helyettesíti. A kivonandó anyag és a folyadék a következő módon vezettetik végig az egész telepen: A friss szeletek alkalmas módon, az első edény (Al) övébe hozatnak, hol a szállító szerkezetbe kerülnek, s a teljes vonallal rajzolt nyilak irányában a (Bl, Cl, Dl, A2, B2, C2, D2, A3, B3, C3, D3, A4, B4, C4, D4, A5, B5, C5, D5) útat írják le. A diffuziófolyadék (víz) tetemes nyomás által a pontozott vonallal rajzolt nyilak irányában hajtatik s ugyanazon utat futja be, a (Dl, D2, D3, D4, D5) övek kihagyásával, így például a rostákkal védett (m4, n4) nyílásokon keresztül a negyedik edény (A4) egyesítő övébe áramló folyadék a szeletekkel együtt ugyanazon irányban halad a (C4) elválasztó övig, hol a szeletektől elválik és a pontozott vonallal rajzolt nyilak irányában az (m3, n3) nyílásokon keresztül a harmadik edény (A3) övébe száll föl stb. Ennélfogva a diffuziófolyadék a telepen a következő utat írja le: (A5, B5, C5, A4, B4, C4, A3, B3, C3, A2, B2, C2, Al, Bl, Cl). Hogy a diffuziófolyadék ezen utat minden segédeszköz, például szivattyú-kompressor, légszivattyú stb. nélkül megtehesse, kellő nyomás alatt bocsáttatik az utolsó (ötödik) diffuzióedénybe, mely nyomás a (C5, A4, C4, A3, C3, A2) stb. lévezetékeken keresztül a többi edényre is magától átmegy. Két szomszédos edény között a nyomáskülönbség 0.25—1.0 légköri nyomást tesz ki és ha a (D) záróövek nem volnának elrendezve, akkor a lé nem futhatná be a fentebb megadott utat, hanem a legrövidebb úton áramolna a legközelebbi edénybe. Hogy a telepben a szükséges folyadéknyomás fönn legyen tartható, az utolsó edényben egy, a szeletek kilépését többékevésbé korlátozó, ismeretes szerkezetű (G) dugattyú van elrendezve. A jelen esetben