31923. lajstromszámú szabadalom • Önműködő maximális kapcsoló

vány vége a váz kivágásába hatolván, a léglenállást megszünteti és ily módon a vonzó- , erőt lényegesen növeli. A vázban alkalma- , zott kivágás többé vagy kevésbbé mély le- i hét, sőt a vas egész anyagán keresztül is : terjedhet.

A fönt említett kivágás a vasváz vagya fegyverzet bármely részén is alkalmazható és egy esetleg a (13) nyúlványtól független vagy ettől mágnesesen elszigetelt, esetleg a fegyverzettel rugalmasan összekötött vasdarab hatol a fegyverzet mozgása következtében a kivágásba, vagy pedig i egyéb módon zárja rövidre a légellenállást. |

Ugyanazon ezéit szolgálja a fegyverzet j végén alkalmazott, aránylag keskeny (16) I nyúlvány is, mely a (3) sarkot egy vagy : több oldalról övezi és mely ^ fegyverzet ; helyett a mágnessarkra is alkalmazható. !

A (13) nyúlvány folytán a (15) nyíl irányával párhuzamos vonzóerő lép föl, mely a fegyverzet ágyazásában egyoldalú csaj> nyomást fejt ki, a mi szintén hozzájárnia rezgések csökkentéséhez.

Az elektromágnes vonzóerejének változ- j tatására a vasvázban egy vagy több (52) | fűratot alkalmazhatunk, melyekben mágne- ! sezhető anyagból áiló csavarokat helyezünk i el. Világos, hogy ezen csavarok ki- és be- ' csavarása által, a vasvázba iktatott légellenállás és így a mágnes vonzóereje issza- j

i

bályózható. :

Az 5. ábrabeli szerkezeten (mely a 9929/902. i. sz. szabadalmi bejelentés 5. j ábrájában föltűntélett szerkezetnek felel j meg) szintén több újítás van föltüntetve, j melyek azonban a vis onyoknak megfelelő módosítással a többi szerkezeteken is alkalmazhatók.

Ilyen pl. egy akasztó szerkezet alkalma- j zása, mely a visszaállításra szolgáló ke- ! zeg mozgatását megakadályozza akkor, ha 1 a készülék ki nem ütött. Ezen czélra a (8) akasztókilincs szolgál, mely a (21) visszaállításra szolgáló közeggel mozgatott (20) szigetelő tárcsába erősített (19) peczket megakasztja és a tárcsának a (2 2) nyíl irányában való forgatását megakadályozza, melyet ellenben a készülék kiütése alkalmával a (7) kontaktusrész (37) nyúlványba való ütközése által kiakaszt.

Egy másik akasztószerkezet megakadályozza a készülék visszaállítását addig, míg az elektromágnes fegyverzetét el nem eresztette, »agyis, míg az áramfogyasztás nem csökkentetett. Ugyanis az elektromágnes (1) fegyverzetén a (23) akasztó van alkalmazva, melybe a fegyverzet fölső helyzete mellett a (20) tárcsa (24) peczke ütközik és a tárcsa mozgását megakadályozza.

Az 5. ábrában még a (7 8) kontaktus zárásának a visszaállító közeg mozgatásától való függetlenítésére szolgáló szerkezet egy foganatosítási alakja is föl van tüntetve.

A visszaállító fogantyú, melynek alsó

(21) része metszetben látszik, a (27) tengely körül forgatható, úgy hogy a (20! tárcsa (28) peczkéhez képest bizonyos holt játéka van.

Ha a visszaállítás alkalmával a visszaállító fogantyút a (22) nyíl irányában forgatjuk, úgy a fogantyú a (28) peczek segélyével a (20) tárcsát is elforgatja, mely a (29) peczek segélyével a (8) kontaktusrészt oldalt tolja, míg a kontaktus és peczke a (8’), illetőleg (290 helyzetébe nem jut.

A (8) kontaktus szára a (30) orral van ellátva, melybe a (29) peczek beakad, újy hogy a (20) tárcsa vissza nem foroghat. Ha tehát a kontaktust ismét zárni akarjuk, a (21) fogantyút vissza kell forgatnunk. Ez azonban először holt mozgást végez és csak ezután fogja ismét a (28) peczek közvetítésével a (20) tárcsát magával vinni. A mint eközben a (29) peczek a (30) orrból kiakasztatott, a (25) kontaktus szárának rugalmassága a (29) peczekre működve, a (20) tárcsát gyorsan visszaforgatja, a mi a (21) fogantyú és (28) peczek közötti holtjáték folytán válik lehetségessé.

Ily módon a kontaktus zárása is gyorsan történik, úgy hogy a fogantyú lassú mozgatása, illetőleg közbeeső helyzetben való tartása által nem lehet szikrát föntartani,