31902. lajstromszámú szabadalom • Füstölő készülék fagykárok megakadályozására

Meg-jelent 1905. évi január hó 2-án. MAGY. gAgs KIR. SZABADALMI ||||g| HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 31902. szám. II/h. OSZTÁLY. Füstölőkészűlék fagykárok megakadályozására. ALLENDORF JAKAB MEZŐGAZDA WICKERBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 május hó 10-ike. Jelen találmány tárgyát képező készülék czélja abban áll, hogy éjjeli fagyok esetén a szőllőhegyekben stb. füst legyen gerjeszthető, mely tudvalevőleg a fagy káros hatását csökkenti vagy esetleg egészen meg is akadályozza. A készülék a mellékelt rajz 1. ábráján függélyes metszetben, részben oldalról nézve van föltüntetve, míg a 2. ábra a kéménycsőnek és a füstkibocsátó csatornának egy módosítását mutatja. A füstölő anyagot az alsó (a) szelenczébe helyezzük s használat alkalmával meggyújtjuk. Ha a szelenczébe be akarunk jutni, a (b) kémény csövet, mely egy (bl) csukló segélyével van az (a) szelenczével összekötve, félre kell billenteni, a mi csak azután történhet meg, ha a (cl) csuklóban elforgatható (c) biztosító horgot kiakasztottuk. Erre a (dl) csukló körül forgatható (d) födelet, mely az (a) szelenczét elfödi, egészen fölnyitjuk. Ha nem akarunk tovább füstölni s az (a) szelenczében még mindig van égő füstölő anyag, akkor a (d) födelet visszacsappantjuk helyére, minek következtében a tűz levegő hiányában kialszik. Ha a füstölő anyag meg van gyújtva, akkor a (b) kéménycsövet ismét egyenesre állítjuk. A (b) cső alsó végét a hő stb. ellen egy (b2) hüvely védi meg, melynek alsó széle a (b) csőhöz hasonlóan kifelé irányuló karimával van ellátva. Ezen karimák nem érik el egészen az (a) szelencze nyílásának széleit, úgy hogy körülöttük hézag marad, melyen keresztül friss levegő áramolhat a szelenczébe. Hogy azonban a kéménycső alul meg legyen támasztva, egy (b3) tartólemez van reá erősítve (2. ábra), mely az (a) szelencze szélére fekszik s ily módon a (b) csövet a szelenczén tartja. Az 1. ábrán látható kivitelnél a (b) cső fölső vége nyitott, azonban kürtők módjára egy (e) süveggel van lefödve, melynek (el) nyúlványai szögecsek vagy effélék segélyével vannak a kéménycső fölső széléhez erősítve. Az (e) födél azonkívül egy (e2) fogantyút is hord s a (b) cső nyílása fölött igen nagy átmérővel bír, úgy hogy a fölszálló füst alatta szétterül s a fagy által fenyegetett szőllők közé vonul. A 2. ábrabeli kivitelnél a kéménycső fölső vége könyökcső alakjában oldalt van görbítve, vagy pedig a cső fölső végébe egy köröskörül haladó (f) gyűrűs borda van erősítve, melyen a (g) könyökcső lazán nyugszik. Ez esetben a könyökcső egy (h) szárnnyal van ellátva, úgy hogy mindig a szél irányának megfelelő helyzetbe áll be. A