31896. lajstromszámú szabadalom • Kondenzáló berendezés
koszorúk (3. ábra) veszik körül, melyek arra szolgálnak, hogy a keveréket a lapátkerekekkel való együttforgásban megakadályozzák és ezáltal a levegőnek és víznek összekeverését jobban elősegítsék. A szivattyúnak nyomó vezetékébe az (i) tartály van beiktatva, mely bizonyos magasságig mindig meg van töltve és mely a szivattyú szívó vezetékével a (k) záró szeleppel ellátott (1) csövön át összeköthető. A kondenzácziós keverék az (m) szívótérből az első (g) lapátkerékbe, innen pedig az (n) térbe jut, ahonnan az (o) csatornákon át a második (g) lapátkerékbe folyik. Ezen lapátkerékből a kondenzácziós keverék az (n) téren és az (o) csatornákon át a harmadik (g) lapátkerékbe, ebből pedig a (p) nyomóvezetéken át az (i) tartályba nyomatik. A (p) nyomóvezeték a (q) visszacsapó szeleppel van ellátva, mely megakadályozza, hogy a szivattyú megállításánál az (r) szállító vezetékben lévő víz a szivattyúba áramolják vissza. A szivattyút vízszintesen vagy függélyesen állíthatjuk fel. A befecskendező víznek (a fecskendezéssel eszközölt kondenzálásnál) a szivattyú működésbe hozatalakor való beszívása az (í) tartályban lévő víz segélyével történik, mely a (k) szelep nyitása után körmozgásban keringve, a szivattyút addig táplálja, míg a szívómagasság leküzdéséhez szükséges vákuum a vezetékekben létre nem jön. Üzemközben a szelepet azonban zárva kell tartani, hogy a gőzzel érintkezésbe jutott és már fölmelegített víz ne folyhasson vissza a szívó vezetékbe. A beszívott fecskendező víz az (a) elosztó cső lyukain át a (e) kondenzácziós térbe áramlik, a hol finoman elosztott állapotban lefelé folyván, a (d) csőből jövő gőzzel benső érintkezésbe jut. A (c) kondenzácziós tér magában a szivattyú szekrényében az (in) szívótér szomszédságában is rendezhető el. FÖltLleti kondenzálással működő berendezésnél (2. ábra) az (f) fölületi kondenzátor számára szükséges (t) keringtető szivattyút közvetlenül a (b) szivattyúval köthetjük össze. A találmány tárgyát képező kondenzáló berendezés az eddigi berendezésekkel szemben a következő előnyök által tűnik ki: A vákuum folytonosabb, mivel a levegő a gőz kondenzálása után azonnal a szivattyú által egyenletesen kiszívatik és a növekedő nyomásnak megfelelően a víz által abszorbeáltatik és ezzel együtt kihajtatik. A kondenzáláshoz használt és a szivattyún áthajtott hűtő víz a fecskendezéses kondenzálásnál egy és ugyanazon kondenzátorlégszivattyú gyanánt működő, többszörösen kapcsolt czentrifugálszivattyú segélyével tetszőleges magasságra szállítható. Ezen előnyt a dugattyós szivattyú segélyével, melynél a káros térben lévő levegőt minden dugattyúlöketnél fölváltva, a szállító vezeték nyomásáig kell komprimálni és ezután a kondenzátor alacsony nyomásáig expandáltatni, nem lehetett elérni; de nem lehetett elérni ezen előnyt oly czentrifugálszivattyúkkal sem, melyeknél a uyomásnövekvés egyetlen lapátkerékben létesíttetett. A mint ugyanis a tapasztalat mutatta, a lapátkerék beáramlási oldalán uralkodó nyomást egy és ugyanazon kerékben csak a 21 /% —3-szorosig szabad növelni, ha azt akarjuk, hogy a víz a levegőt a növekedő nyomásnak megfelelően egyenletesen abszorbeállja, illetve a víz és levegő jól összekeverődjenek. A szívó- és nyomószelepeknek teljes elkerülésével, továbbá minden üzemzavarnak is elejét vesszük. Oly víz, mely már más ipari czélra alkalmaztatott és tisztátlansága miatt a dugattyús légszivattyúkat a közönséges kondenzátoroknál a szelepek eldugulása folytán igen könnyen üzemen kívül helyezheti, a jelen berendezésnél (fecskendezéses kondenzácziónál) minden káros utókövetkezmény nélkül alkalmazható. Ezenkívül a jelen találmány tárgyát képező berendezésnél a hajtás jóval egyszerűbb, az egész berendezés kevés helyet foglal el, könnyen kezelhető, a szállító vezetékben egyenletes folytonos sebességet tart fönn, zajtalanúl jár, stb. Végre megemlítjük még, hogy a leírt módon elrendezett, több lapátkerékkel bíró
