31886. lajstromszámú szabadalom • Szeszgázlángzó gyors működésbe hozatalra szolgáló berendezéssel

tetik, még pedig igen gyorsan és oly hő­mérsékletre, melyen a lángzó egész műkö­dése alatt túl nem mehet, mivel a cső a küllevegő által folyton lehűttetik. A hozzávezető csövet ugyanis csak any­nyira szabad fölmelegíteni, hogy a benne lévő bélnek növelt szívási képessége telje­sen kihasználtassák; a fölmelegítésnek azonban nem szabad oly erősen történnie, hogy a hozzávezető cső maga gázosítóvá váljék, vagy pedig hogy a bél szívási ké­pessége annyira növeltessék, hogy a gázo- ' sí tóba túlsók szesz szállíttassák; másrészt . a gázosító sokkal nagyobb hőfokkal bír, mint a hozzávezető cső, úgy hogy a közön­séges belek nemsokára elgázosíttatnának, ha ilyeneket alkalmaznánk a gázosítóban és nem az el nem éghető masszákat, me­lyek ezen okból czélszerűbbek, Oly lángzók, melyeknél a tulajdonképeni fűtőtéren kívül elrendezett gázosító heví­tése nem közvetlenül, hanem egy, a hőt közlő sín segélyével történik, már ismere­tesek. Ezen fűtő sín eszerint arra szolgál, hogy a kívül elrendezett gázosítónak a szesz gőzösítéséhez szükséges hőfokot köl­csönözze. Ezzel szemben a jelen találmány tárgyát képező lángzónái a gázosítás isme­retes módon akként eszközöltetik, hogy a gázosító magában a fűtő térben van el­rendezve és néhány láng által közvetlenül füttetik. A jelen találmány szerint elren­dezett sodronykengyel e szerint semmi ha­tással sem bír a szesz gőzösítésére, hanem egyesegyedül a folyós szesznek a gázosító­hoz való hozzávezetésének gyorsítására szolgál, mely gázosító ezután a sodrony­kengyeltől teljesen függetlenül gőzösíti a hozzávezetett szeszmennyiséget. A mellékelt rajzban a jelen találmány tárgya egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a lángzó oldalnézete; a 2. ábra fölülnézete. (a) a szesztartály, (b) a (c) karimával ellátott hozzávezető cső, (d) a záró, illető­leg beakasztó lemez, mely a lángzónak va­salóknál való alkalmazásánál, a vasaló bei­terének elzárására szolgál és lyukakkal van ellátva, melyek segélyével a lángzót a va­saló alkalmas peczkeire akasztjuk; (c) egy emelkedő cső, mely a szeszgázokat az (f) gázosítótól a tulajdonképeni (g) lángzó­csőhöz vezeti, melybe a gázok a (h) nyílá­son át áramolnak be, miközben az oldalas (k) nyílásokon keresztül a Bunsen-elv alap­ján a levegőt beszívják és ezzel összeke­keverődve, az (i) nyílásokon kiáramolva, kis fúvott lángok alakjában elégnek, (m) a sodronykengyelt jelöli, mely az első lán­gok által hevíttetik és közvetlen vezetés­sel a (d) lemezt és a (b) hozzávezető cső­nek (c) karimáját hevíti. A lángzó használata a következő: Miután az (a) tartályt szesszel megtöl­töttük, a lángzót akként helyezzük el egy kis előfűtő csészére, hogy az előhevítő csésze lángjai az (f) gázosítót és a kengyelt egy­aránt körüláramolják. A gázosítóban lévő szesz ez alatt gőzösíttetik és a gőzök az (e) emelkedő csövön keresztül a lángzóba áramolnak, melynek (i) nyílásain kiára­molva, meggyújtatnak; ekkor egyúttal a sodronykengyel is erősen fölhevíttetik és nemsokára a (b) hozzávezető csövet azon hőmérsékletre hevíti, mely a szesznek a gázosítóhoz való szabályos és elegendő hozzávezetésére a legalkalmasabb. Ennek következtében a szesznek kívánt mennyi­sége a gázosítóba áramoltatik, itt gázosít­tatik, a mikor is a lángok a kívánt hosz­szúsággal fognak bírni. A lángzó tehát aránylag igen rövid idő alatt az előhevítés után teljes hatását éri el és mindjárt a vasalóba illeszthető. Ezzel szemben az ed­digi lángzók csak igen hosszú idő multán érték el a kívánt lángerősséget, minek kö­vetkeztében az előhevítéstől a hevített va­saló használatba vételéig igen sok idő ment veszendőbe. A hozzávezető cső hőmérsékét tetszésünk szerint az által módosíthatjuk, hogy a sod­ronykengyelt vékonyabb vagy vastagabb sodronyból készítjük és több vagy keve­sebb láng által füttetjük, melyeknek szá­mát gyakorlatilag a különböző lángzóknál néhány kísérlet után igen könnyen megál­lapíthatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom