31886. lajstromszámú szabadalom • Szeszgázlángzó gyors működésbe hozatalra szolgáló berendezéssel

tetik, még pedig igen gyorsan és oly hőmérsékletre, melyen a lángzó egész működése alatt túl nem mehet, mivel a cső a küllevegő által folyton lehűttetik. A hozzávezető csövet ugyanis csak anynyira szabad fölmelegíteni, hogy a benne lévő bélnek növelt szívási képessége teljesen kihasználtassák; a fölmelegítésnek azonban nem szabad oly erősen történnie, hogy a hozzávezető cső maga gázosítóvá váljék, vagy pedig hogy a bél szívási képessége annyira növeltessék, hogy a gázo- ' sí tóba túlsók szesz szállíttassák; másrészt . a gázosító sokkal nagyobb hőfokkal bír, mint a hozzávezető cső, úgy hogy a közönséges belek nemsokára elgázosíttatnának, ha ilyeneket alkalmaznánk a gázosítóban és nem az el nem éghető masszákat, melyek ezen okból czélszerűbbek, Oly lángzók, melyeknél a tulajdonképeni fűtőtéren kívül elrendezett gázosító hevítése nem közvetlenül, hanem egy, a hőt közlő sín segélyével történik, már ismeretesek. Ezen fűtő sín eszerint arra szolgál, hogy a kívül elrendezett gázosítónak a szesz gőzösítéséhez szükséges hőfokot kölcsönözze. Ezzel szemben a jelen találmány tárgyát képező lángzónái a gázosítás ismeretes módon akként eszközöltetik, hogy a gázosító magában a fűtő térben van elrendezve és néhány láng által közvetlenül füttetik. A jelen találmány szerint elrendezett sodronykengyel e szerint semmi hatással sem bír a szesz gőzösítésére, hanem egyesegyedül a folyós szesznek a gázosítóhoz való hozzávezetésének gyorsítására szolgál, mely gázosító ezután a sodronykengyeltől teljesen függetlenül gőzösíti a hozzávezetett szeszmennyiséget. A mellékelt rajzban a jelen találmány tárgya egy foganatosítási alakjában van föltüntetve. Az 1. ábra a lángzó oldalnézete; a 2. ábra fölülnézete. (a) a szesztartály, (b) a (c) karimával ellátott hozzávezető cső, (d) a záró, illetőleg beakasztó lemez, mely a lángzónak vasalóknál való alkalmazásánál, a vasaló beiterének elzárására szolgál és lyukakkal van ellátva, melyek segélyével a lángzót a vasaló alkalmas peczkeire akasztjuk; (c) egy emelkedő cső, mely a szeszgázokat az (f) gázosítótól a tulajdonképeni (g) lángzócsőhöz vezeti, melybe a gázok a (h) nyíláson át áramolnak be, miközben az oldalas (k) nyílásokon keresztül a Bunsen-elv alapján a levegőt beszívják és ezzel összekekeverődve, az (i) nyílásokon kiáramolva, kis fúvott lángok alakjában elégnek, (m) a sodronykengyelt jelöli, mely az első lángok által hevíttetik és közvetlen vezetéssel a (d) lemezt és a (b) hozzávezető csőnek (c) karimáját hevíti. A lángzó használata a következő: Miután az (a) tartályt szesszel megtöltöttük, a lángzót akként helyezzük el egy kis előfűtő csészére, hogy az előhevítő csésze lángjai az (f) gázosítót és a kengyelt egyaránt körüláramolják. A gázosítóban lévő szesz ez alatt gőzösíttetik és a gőzök az (e) emelkedő csövön keresztül a lángzóba áramolnak, melynek (i) nyílásain kiáramolva, meggyújtatnak; ekkor egyúttal a sodronykengyel is erősen fölhevíttetik és nemsokára a (b) hozzávezető csövet azon hőmérsékletre hevíti, mely a szesznek a gázosítóhoz való szabályos és elegendő hozzávezetésére a legalkalmasabb. Ennek következtében a szesznek kívánt mennyisége a gázosítóba áramoltatik, itt gázosíttatik, a mikor is a lángok a kívánt hoszszúsággal fognak bírni. A lángzó tehát aránylag igen rövid idő alatt az előhevítés után teljes hatását éri el és mindjárt a vasalóba illeszthető. Ezzel szemben az eddigi lángzók csak igen hosszú idő multán érték el a kívánt lángerősséget, minek következtében az előhevítéstől a hevített vasaló használatba vételéig igen sok idő ment veszendőbe. A hozzávezető cső hőmérsékét tetszésünk szerint az által módosíthatjuk, hogy a sodronykengyelt vékonyabb vagy vastagabb sodronyból készítjük és több vagy kevesebb láng által füttetjük, melyeknek számát gyakorlatilag a különböző lángzóknál néhány kísérlet után igen könnyen megállapíthatni.