31880. lajstromszámú szabadalom • Táplálóberendezés gőzkazánokhoz
— 2 mely a (p) gőzfeszültségnek (pl) feszültséggel való emelésére szükséges, igen csekély, ezért ez a gyakorlatban elhanyagolható, úgy hogy azt mondhatjuk, berendezésünknél a táplálás tüzelőanyagot nem igényel. Másrészt emez elrendezés következtében a kazánüzem az üzemmótor terhelésétől függ és a kazán szabályozása czéljából csakis a (11) szelepet kell állítani. Eme fentebb jelzett tények következnek ama nyomáscsökkenés hatásából, mely az (I) motorban végbe megy. Ugyanis a motorba bevezetett gőz nyomása mindig állandó, mert (1) móter minden fordulatánál azonos vízmennyiséget nyom a kazánba, ez a vízmennyiség pedig azonos az ezenközben az (1) motoron átmenő gőzmennyiséggel. A motorba egy fordulata alatt mindig ugyanaz a gőzmennyiség áramlik be, minthogy pedig a gőzsűrűség állandó, a beáramló gőz feszültsége is állandó. De minthogy a beárámló gőz (p) feszültsége állandó, a kiáramló gőz (p) feszültségének nagyobbítása — mi az üzemi gőzgép (11) szelepének zárását követeli meg — a (pl) feszültségesést és az üzemi mótor fordulatszámát kisebbíti. Az ellenkező folyamat megy végbe, mikor a (11) szelepet nyitjuk. Látni való tehát, hogy a kazán, melynek víztartalmát elhanyagolhatjuk — akként függ az üzemi motortól, mint valamely nagy vízterű kazán, mely állandóan szolgáltat gőzt és melyből a gőz a (II) szelepen át távozhatik, vagyis, hogy a gőzfejlődés szabályozása czéljából magát a kazánt időről időre nem kell befolyásolni. Föntebb azt mondottuk, hogy lényegében az összes gőz az (1) motoron megy át, de bizonyos esetekben a gőz egy részét közvetlenül az üzemi motorba lehet vezetni. Ezt akként érjük el, hogy a (12) elvezetőcsapot többé-kevésbbé nyitjuk, mely csap a (9) csövet a (10) csővel összekötő (13) csőbe van bekapcsolva. Eme berendezés a vezetékben uralkodó nyomást kisebbíti és különösen fontos az ftlágyujtásnál, továbbá akkor is fontos, mikor hosszú ideig igen korlátolt az üzem. Hogy a (4), illetve (6) szivattyú által betáplált víz és tüzelőanyag mennyiségét szabályozhassuk, a víz, illetve tüzelőanyag egy részét a (14) víz-, illetve (15) tüzelőanyagtartályba vezethetjük a (16), illetve (17) csövön, mely az (5), illetve (7) csőtől indul ki és melybe kalibrált, beosztásos (18), illetve (10) csap van bekapcsolva, A két csövet a (20) és (21) kapilláris cső köti össze a megfelelő tartálylyal, a cső kígyóvonalalakú és elég hosszú, úgy hogy a tartályokba csak bizonyos folyadékmennyiség juthat. Azáltal, hogy a tüzelőanyag egy részét ezen a csövön elvezetjük, a füstfejlődést megszüntethetjük, ha a tüzelőanyag mennyisége túlságosan nagy, azáltal pedig, hogy víz egy részét vezetjük el, a gőzt lehet tetszés szerint túlhevíteni vagy megszárítani. A kazán üzembehozatala a következő módon törtéEik : A (22) alkoholtartályból bizonyos menynyiségű tüzelőanyagot vezetünk a tüzelésbe, hol azt a (23) nyíláson át meggyujtjuk, az (1) motort kikapcsoljuk és az összes tápláló berendezéseket a (24) forgattyúval úgy mint az automobiloknál történik, üzembe hozzuk, a petróleum csakhamar meggyulad, miközben a gőzfejlődés is megindul. Amint a kazánban a kellő nyomás létesült, az (1) motort újból bekapcsoljuk, mikor már a kazán táplálása önműködően fog tovább folyni. Alágyujtás közben a gőzelvezetésnek nyitva kell lenni, az igen nedves gőzt pedig a szabadba vagy egy gőzsűrítőbe kell vezetni. A kioltás azonnal megtörténik, amint a petróleum bevezetését a (meg nem rajzolt) csap elzárásával megszakítjuk. A leírt berendezés több kazánból álló kazántelepnél is alkalmazható, így pld. a 2. ábra szerint két kazánnál. Ekkor a két segédmotorban a nyomást kiegyenlítjük, mely czélból a két (9) csövet egy (25) gyüjtőcsőbe torkoltatjuk és ebből tápláljuk a két motort. Ily módon a beömlési nyomás minden esetben azonos fog lenni. A két segédmotor kifuvató csöveit egy másik (27) gyüjtőcső köti össze egymással, tehát a kifuvató nyomások is azonosak. A
