31879. lajstromszámú szabadalom • Gőzkazán

melegedve jut a tulajdonképeni (4) tüzelőtérbe. A most leírt elrendezésnek műszaki hatása a következő: 1. a külső (6) henger, mely csakis majdnem hideg levegővel érintkezik, hőt ki nem sugároz és 2. a levegő nagy mértékben (több száz fokra) előmelegítve jut a tüzelőtérbe, tehát a láng igen meleg. A tulajdonképeni (4) tüzelőtérben a (8) rozettás lángzó (3. ábra) van elrendezve, melyből az éghető gáz finom furatokon és a beáramló levegőbe egyenletesen eloszolva áramlik ki, minek következtében a levegő a gázzal teljesen egyenletesen keverődik és a keverék rövid, színtelen, nem kormozó lánggal ég el. Az égéstermények elvezetésére a (9) kürtő szolgál, mely különlegesen van alakítva, hogy a nagy sebességgel távozó égéstermények zajt ne okozzanak. Eme kürtő két, a kisebb (11) alapfölületükön egymáshoz csatlakozó (9 10) csonkakúpból áll, tehát a (11) keresztmetszetnél a gázok megtorlódnak és ennek következtében azokban zajt okozó rázkódások föl nem léphetnek. A (10) kúp aránylag igen hosszú, a nyomás regenerálására, illetve elosztására szolgál, a mennyiben a (11) szűkület torlasztó hatását megszünteti és így a gázok áramlását gátló ellennyomás érvényésülését kizárja. Ha a tüzelésre gázt használunk, ezt közvetlenül vezetjük a (8) lángzóba egy külön ventilátor segélyével, melynek munkabírása olyan, hogy a keverési arány a tökéletes elégést biztosítsa. A többi berendezés teljesen változatlan marad. A tüzelés fölött elhelyezett gőzfejlesztőt a (3) csőnyaláb képezi, mely egy könnyű, legelőnyösebben négyszögletes (12) kettős palástba van zárva. A táplálóvíz a (13) tartályból körülbelül légköri nyomás alatt, saját súlyának vagy egy (14) szivattyúnak hatása alatt folyik a (12) kettős palástba és itt állandóan kering. Szivattyú alkalmazásánál a vízszint egy úszó teszi a (12) palástban állandóvá. A (12) palástban előmelegített táplálóvizet a (15) szivattyú nyomja a (16) csövön a (3) csőnyaláb fölső végéhez. A (12) palást alkalmazása két szempontból előnyös, először a palást nem pusztulhat a magas hőmérséklet hatása következtében, másodszor pedig a hőveszteségek tűzálló hőszigetelő alkalmazása mellőzése mellett is minimálisak. Valamely teljes csőnyaláb két részből áll: a fölső (A) részben a víz a csőnek egymás fölött fekvő meneteiben lefolyik, az alsó (B) részben pedig a gőz emelkedik föl a két (A B) rész érintkezési síkjáig (lásd a 4. és 5. ábrát). Az (A) részben csakis víz vagy igen nedves gőz áramlik, a víz és gőz áramlási iránya ellentétes, mi kedvező thermikus hatásfokot biztosít. A gőz szárítására szolgáló (B) részben az áramlás nem szabályos, de eme rész — mert a gőz nedves — ki nem izzik, mi könnyen megtörténhetnék, ha az alsó csövekben száraz gőz áramolnék. Az 5. ábrán a nyilak a víz és gőz áramlását sematikusan ábrázolják. Csöppfolyós tüzelőanyag használatánál az ezt elpárologtató (2) csőnyalábot rendesen az (A) részben rendezzük el, de lehet azt - mint a 6. és 7. ábrán az (A) és (B) rész között (C)-nél is elrendezni. A tüzelőanyag a (2) nyalábban rendesen alulról fölfelé kering, de keringhet a 7. ábra szerint ellentétes irányban is. A csőnyalábot vízszintes, nagyszámú rostélyok képezik, melyek ismét igen szorosan egymás mellett fekvő, kígyózó menetekből állanak (8—13. ábra), az egymás fölött fekvő rostélyok menetei egymásra merőlegesek, a rostélyok maguk forrasztás vagy hegesztés útján vannak egymással kapcsolva és egymásnak érintkeznek, úgyhogy vízszintes irányban való keringést megengedő fekvő hézagok nem képződhetnek a rostélyok között. A csőnyaláb csöveinek szabad belsősége a nyaláb egész hosszán azonos lehet, nagy elpárologtató képességgel bíró kazánnal azonban a csövek szabad belsősége lefelé, tehát a gőzképződés helye felé fokozatosan növekedhetik (8. ábra). A víz beveze-