31827. lajstromszámú szabadalom • Sínszögmegerősítés a talpfában rögzített tok segélyével

Megjelent L904. évi deczember hó 20-áu. MAGY. gjj^ KIR SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 81827. szám. V/a/l. OSZTÁLYSínszögmegerősítés a talpfában rögzített tok segélyével. FRIDERICIA VILMOS MÓB ÁLLAMTANÁCSOS KOPENHÁGÁBAN. A szabadalom bejelentésének napja 1904 junius hó 4-ike. Kikopott vagy rothadás által megtámadott szöglyukakkal bíró talpfák alkalmazásánál ezen lyukakba oly négyszögletes fatuskókat vernek be, melyek keresztmetszete körülbelül egyenlő a sínszögek keresztmetszetével. A szögeket azután ezen fatuskókba verik be. Ezen összekötés tartóssága azonban aránylag csekély, minthogy a tuskókat körülvevő rothadt vagy korhadt farészek folytonosan további rothadást okoznak. Ezenkívül a talpfák a tuskók beverésénél könynyen megrepednek. A sínszögek tartásának fokozására továbbá külső csavarmenettel ellátott és kemény fából készített fadugókat használnak, melyek a talpfa csavaranyamenettel ellátott lyukaibá csavartatnak. Ezen eljárást úgy a puha fából készített új talpfáknál, mint oly régi talpfák kijavítására is használják, melyekben a sínszögek már nem tartanak. Jelen találmány tárgya, legczélszerűbben kör- vagy tojásdadalakú keresztmetszettel bíró, a talpfákban rögzített sima tokok alkalmazására vonatkozik, melyek a sínszögeknek úgy régi, mint új talpfákban való megerősítésére szolgálnak. Ezen elrendezés folytán az ismert berendezésekkel szemben a sínszögek egyszerűbb megerősítését és jobb tartását kapjuk. A kísérletek azt mutatták, hogy a talpfák sem a tokok, sem a sínszögek beverésénél nem repednek meg, ha az alul czélszerűen legömbölyített tok átmérője legföljebb 2 mm.-rel nagyobb, mint a talpfában előfúrt lyuk átmérője. A találmány tárgyának néhány kiviteli alakja a mellékelt rajzon van föltüntetve, és pedig az 1. ábra a talpfában a tok részére előfúrt lyukat a talpfa metszete mellett mutcltj 3j \ 3i 2. ábra az 1. ábrához hasonló metszet a tok beverése után; a 3. ábra ugyanazen metszetet a sínszög beverése után tünteti föl; a 4. ábra egy nagyobb léptékben rajzolt tok oldalnézete; az 5., 6. és 7. ábrák különböző keresztmetszetű tokok fölülnézetét mutatják. Mint föntebb említettem, a tokoknak a talpfákba fúrt lyukakhoz képest nem szabad nagy keresztmetszettel bírniok, hogy a tokok könnyen legyenek beverhetők és a talpfákban ne okozzanak nagy feszültségeket. A végzett kísérletek szerint a tokok keresztmetszetének a talpfákba előfúrt lyukak keresztmetszeténél csak legföljebb 12°/o-kal szabad nagyobbnak lennie. A tok csak a (b) szög beverésénél (3. ábra) szoríttatik be erősen a talpfába és egyidejű-