31729. lajstromszámú szabadalom • Tüzelő berendezés
dugattyúból, a (w) bőrtömítésből és egy (x) lemezből áll. A henger fönt a levegő bebocsátására szolgáló nyílással bír, mely egy (0) állító csavar segélyével szabályozható. A henger a (p) szögemelő, (q) rúd és (r) csap útján a tüzelő ajtóval csuklós kapcsolatba van hozva, míg az (m) dugattyút az (1) rúd, (k) emelő, (i) tengely, (k1 ) emelő és az (í1 ) rúd a (c) csapóajtóval köti össze. Ez utóbbinak a forgástengely alatti része nehezebb mint fölső része, úgy hogy az ajtó magára hagyva bezáródik. A hamutartóból az (a) rostélytartón keresztül a (d) tűzhíd üregébe áramló levegő az üreges (g) ívbe is belép. A tűzgázak egyrészt a tűzhíd és a rajta nyugvó ív, másrészt az ív és a lángcső fala között kénytelenek elvonulni. A hamutartóból a kürtő természetes huzata által beszívott hideg levegő a majdnem vörös izzásig hevült tűzhídban és a rajta nyugvó ívben annyira fölmelegszik, hogy az (e) és (h) nyílásokon keresztül a tüzelő térbe áramolva, semmiféle káros lehűlést sem eredményezhet. Ezen folyamat következtében a levegő és a tűzgázak a keresztmetszet egész fölületén oly módon keverednek egymással, hogy megközelítőleg füstmentes elégés létesül. A lángcső alakja szerint a tűzhíd és annak toldaléka megfelelő alakra hozható. A mozgékony (c) csapóajtó, mely a légáramlás önműködő szabályozására szolgáló szerkezettel áll összeköttetésben, a helyes működés, vagyis a tüzelő anyag lehetőleg füstmentes és gazdaságos elégetésének biztosítása czéljából van a rostélytartón elrendezve. A gőzkazán homlokvégén elrendezett szabályozó szerkezet feladata abban áll, hogy a (c) csapóajtót a füstgázok fejlődésének beállta alkalmával megnyissa s a gázfejlődés befejeztéig fokozatosan ismét elzárja. A (p) és (k) emelők külömböző hossza következtében az (n) léghengernek a tüzelő ajtó kinyitása alkalmával nagyobb utat kell megtennie, mint az (m) dugattyúnak. Mihelyt az (8) tüzelő ajtó kinyittatik, az (n) léghenger föl fog emelkedni s az (m) dugattyú és az (n) henger közötti tér levegővel telik meg, mely a tüzelő ajtó becsukása alkalmával az (o) állító csavar elrendezése következtében csak egész lassan távozhat el a nyíláson keresztül. A levegő összenyomása a tüzelő ajtó becsukása alkalmával gyorsan megy végbe, úgy hogy a bezárt levegő nem távozhat el egyidejűleg, minek következtében a dugattyúval emelő-rudazat útján összekötött (c) csapóajtó a tüzelő ajtó becsukása alkalmával megnyílik s a levegő az üreges tűzhídon és annak toldalékán keresztül a tüzelő térbe juthat. Az (n) hengerből eltátávozó levegő mennyisége az (o) csavar segélyével úgy szabályozható, hogy a (c) csapóajtó, mely saját súlya folytán az (m) dugattyút fölfelé nyomja s eközben lassan bezáródik, addig marad nyitva, míg a füstgázképződés tart. Ezen folyamat a tüzelő ajtó minden kinyitása és becsukása alkalmával önműködően ismétlődik. Az ismertetett tüzelő berendezés bármilyen, már meglevő tűzhídon is alkalmazható. A légáramlást önműködően szabályozó szerkezet ís egyszerűen felszerelhető s mindenféle komplikált közvetítő mechanizmus, mint lánczok, tárcsák, excenterek és effélék nélkül működésbe hozható. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Tüzelő berendezés, melynél az iireges tűzbídat egy a tűzhíd üregével közlekedő s légkibocsátó nyílásokkal ellátott üreges ív fogja át, jellemezve azáltal, hogy az ív úgy van kiképezve, hogy a túzgázoknak az ív és a fűtő fölület közötti szabad átvonulását megengedi azon czélból, hogy a természetes légáram segélyével fölhevített levegő legyen a tüzelő térbe hozható, anélkül, hogy az ív a fűtő fölületet csökkentené. 2. Az 1. igényponttal védett tüzelő berendezésnek egy foganatosítása, jellemezve azáltal, hogy a tűzhíd és az utóbbit átfogó ív egy csapóajtó segélyével elzárható nyíláson keresztül a külső levegővel áll összeköttetésben, ahol ezen csapóajtó egy rúd. emelő és tengely útján
