31690. lajstromszámú szabadalom • Mikrotelefon
az (a) membrántól a nem vezető (f) gyűrű által van szigetelve. Az (f) gyűrű az (a) membrán és a (g) gyűrű között van elrendezve, mely utóbbi a két membránt egymástól megfelelő távolságban tartja. A (b) membrán előtt a vezető anyagból készített (h) gyűrű és utóbbi előtt a szintén vezető (i) gyűrű van elrendezve. Az (i) gyűrű (k) nyelvvel bír, melyhez az átvevő (m) tokjában elrendezett (1) kontaktuspeczek fekszik hozzá. A telefon ugyanis egy külön a (d) tokba tolt (m) tokban van elrendezve. Az (m) tok és az (i) gyűrű előtt elhelyezett (n) szigetelő gyűrű között egy rugalmas, síkjából kissé kihasasodó (o) gyűrű van elrendezve. Ha az átvevő tokját a (d) tokba toltuk és helyzetében rögzítettük, — a mit a becsavart (p) gomb, az (s) fölakasztó kengyel és a vezetékek (q) foglalatjai segélyével végzünk — akkor a két membrán és az összes gyűrűk rendes helyzetüket foglalják el. A kapcsolások a mikrotelefonoknál szokásos módon történnek. Miután a priméráram a vezetékek egyikéből az indukciós tekercsen áthaladt, az áram az (1) peczken és (k) nyelven át a (b) membránhoz kerül és innét a (c) szénszemcse-czellán, (a) membránon és (d) tokon folyik át, mely a második vezeték segélyével az elektromos forrással vezető kapcsolatban áll. Egy második vezetékpár az indukciós pólus szekundérvezetékével és a távbeszélő vonallal van összekötve. (r) jelzi az üreges és hangtölcsér gyanánt szolgáló fogantyút, melynek szabad vége czélszerűen ferde. A két membránnal bíró, fönt leírt mikrofonnak a hangnyíláshoz képesti helyzete a jelen találmány értelmében oly módon van meghatározva, hogy a behatoló hanghullámok a két membránt egyforma erősen érik. A rajzon föltüntetett kiviteli alaknál tehát a mikrofon egészen vagy csaknem az (r) fogantyú függélyes középsíkjában van elrendezve. A (d) tok hátsó oldala (s) kihasasodással és az átvevő tokja megfelelő (t) mélyítéssel bír, mely kihasasodás és mélyítés a hangnyílástól jövő hanghullámokat átbocsátják és a membránra átviszik. Az (a b) membránok most egymás felé és egymástól eltávolodva, rezgésbe jönnek, úgy hogy a mikrofonban az ellenállás nagy ingadozásai jönnek létre, minek következtében a mikrofont igen érzékennyé tesszük. A 4. ábrában föltüntetett kiviteli alaknál a membránok és a hozzájuk tartozó szigetelő gyűrűk stb. ugyanoly módon vannak elrendezve, mint az 1—3. ábrákban rajzolt kiviteli alaknál, miért is e részek a 4. ábrában nincsenek föltüntetve. A (d) toknak a mikrofont és az átvevőt tartalmazó részei között a (d) tokkal összekötött (szögecselt vagy forrasztott) (u) fal van elrendezve, mely a hanghullámoknak a mellette fekvő membránhoz való közvetítése czéljából a föntemlített (t) mélyítéssel van ellátva. Az átvevő (m) tokja (v) peremével a (d) köpeny széléhez fekszik és a (p) gomb, valamint a (q) foglalatok segélyével van megerősítve. Az (m) tok feneke és az (u) fal között légréteg helyezkedik el. Mint a kísérletek mutatták, a fönt leírt mikrotelefonok, melyek mikrofonja a leírt elrendezésű membránokkal bírnak, igen hosszú vezetékeknél is igen czélszerűek. A régebbi ilyfajtájú készülékeknél a különösen (a) magánhangzókkal b;ró szavak kiejtésénél visszaadott éles hangok vagy a rezonancia ezen két membránnal bíró, a fönt leírt módon elrendezett mikrofon alkalmazásánál teljesen eltűnik. Minthogy továbbá a mikrofonok egészségügyi szempontból az összes követelményeknek eleget tesznek és igen olcsón állíthatók elő, ennek folytán nagy mértékben gyakorlatiasak. A találmány tárgya oly mikrotelefonokon is alkalmazható, melyeknél a fogantyú nem szolgál hangtölcsér gyanánt, hanem a tok bír a hang fölfogására szolgáló nyílással. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Mikrotelefon, melynek telefonja és két membránnal bíró mikrofonja, ugyanazon tokban van elrendezve, jellemezve az által, hogy a mikrofon a hangnyíláshoz képest oly helyzettel bír, hogy a hanghullámok mindkét membránt érik.
