31665. lajstromszámú szabadalom • Porhanyító eke

- 2 -tatnak, míg az orsó alsó végének a főge­rendelyben forgási és némi oldalmozgása van lehetővé téve. Ezen (g) csavarszerke­zettel a főgerendely hajlása megváltoztat­ható, úgy hogy a főgerendely és a geren­delyelőrész egymástól egy vonalba, vagy egymáshoz bizonyos szög alatt állítható. így válik lehetővé az, a mi e szerkezet föl­adata is, hogy az eke vas csúcsával lejebb vagy följebb állítható és ez által sekélyebb vagy mélyebb szántás végezhető. A gerendelyelőrésznek vízszintes közép­vonalában három (i) anyacsavarmenet van fúrva, s ezen fúratok egymástól egyenlő > távolságban helyezkednek el. Ezekbe fejes csavarok illesztetnek, a melyek segítségé­vel a talyiga lánczait erősítjük az ekéhez. 1 A gerendelyelőrész végén két oldalon egy-egy lemez van odaerősítve (f f), úgy hogy ezen lemeznek hátulsó vége egy ten­gelyen foroghat, előrésze pedig egy szin­tén a gerendelyelőrészhez erősített (o o) csavar által függélyes irányban lejebb vagy följebb emelhető. Ezen (o o) csavarok szer­kezetét a 6. ábra mutatja. A gerendely­előrész vége tulajdonképen ezen két lemez közvetítésével fekszik a talyiga-vánkoson; és ez a czélja ezen két oldali följebb és le­jebb külön mozgatható (f f o o) csavaros lemeznek, hogy az eke gerendelyét vízszin­tesen és így az ekefőt magát, illetőleg an­nak köldökét függélyesen tartsa. Bármi ok­ból dől egyik, vagy másik oldalra az ekefő, a megfelelő oldalon fekvő (o) csavar egy néhány fordításával az ekefő függélyesre állítható menetközben is. A gerendely előrészvégével a talyiga ván­kosán fekszik és vele az (1 1) csavarorsók és az (m) szabályozható lánczok segítségé­vel függ össze. A lánczok a vánkosnak ten­gely alatti részéhez csavarokkal vannak erősítve. A (h) vánkos idébb-odébb tolható, ha a lánczokat tartó csavarokat megtágít­juk. A talyigavánkos középen van a tengely­hez csavarral megerősítve s eltolható. En­nek szüksége akkor jelentkezik, ha a ta­lyiga ferdén jár. Ez esetben azonban az egyenes vezérrúdat az ívalakú vezérsínen is állítanunk kell. Az ívalakú vezér sín meg­erősítése a tengelyen állandó, vagy elál­lítható is lehet. A föntebbiekben körülírt találmány elő­nyei a következők: Az ekeszarvak a munkás testének ma­gasságához képest beállíthatók. A kor­mánylemez alakjánál fogva a vonóerőszük­ségletet csökkenti, az alkalmazott három csoroszlya a kimetszett földszalagot há­rom részre szeli, s ez által azt teljesen porhanyítja, úgy hogy a legerősebb vagy legkeményebb talajon is fölöslegessé teszi a boronálást. További előnyök, hogy a (g) csavarszerkezet segélyével akár menet köz­ben is lejebb vagy följebb emelhetjük az ekét. Az (f) lemezekkel, illetőleg (o) csa­varokkal, az ekét ferde talajon is vízszin­tesre lehet állítani. A talyigavánkos állítá­sával a barázda nagyságát szabályozhatjuk, a mi mellett az eke fekvése mindig vízszin­tes és iránya egyenes marad. Az egyenes vezérrúdnak, azaz a vonórúdnak a tenge­lyen való állíthatósága által a talyiga egye­nes járása biztosítható, s végre a kettős láncz alkalmazása annyiból czélszerű, hogy az eke kidőlését menetközben megakadá­lyozza. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Porhanyító eke, jellemezve azáltal, hogy a gerendely csuklósan összekötött két részből áll, a mely két résznek egymás­hoz való hajlásszöge egy az 5. ábrán föltüntetett (g) csavarszerkezettel meg­változtatható, a miáltal menetközben és az eketestnek a talajhoz való helyzete akként változtatható, hogy az ekevas kisebb vagy nagyobb szög alatt nyomul­hat a földbe, a mint azt a talaj haj­lása vagy különböző keménysége kí­vánja. 2. Porhanyító eke, jellemezve a három (a b c) csoroszlya elrendezése által, mely csoroszlyák 3 párhuzamos szalagra vág­ják az ekevas által fölszakítandó földet. 3. Porhanyító eke, jellemezve az (f f) le­mezek és (o o) csavarok által (6. ábra), a melyekkel az ekegerendely menetköz­ben is keresztirányban vízszintesre, ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom