31557. lajstromszámú szabadalom • Berendezés oscillatorikus áramok létesítésére

körülmények között a (12) cséve (14) végénél a potenciál az ilyen (12) cséve által elérhető maximális rezonnanciaemelkedést képviseli. Nagyobb potenciál elérése czéljából egy terciér (15) vezetőt alkalmazunk, melynek kapacitását és induktanciáját akként választjuk meg, hogy ezek közel egyenlők legyenek a (12) csévéivel. Ezen terciér vezető egyik végét a (12) csévével sorosan kapcsoljuk, úgy hogy egyik (16) vége szabad maradjon. A (15) vezetőt a (12) csévével nem hozzuk induktív viszonyba. Azt találtuk már most, hogy a (16) végnél a potenciál a (14) vég potenciáljának kétszeresét teszi ki, mivel a (12) csévének és a (15) vezetőnek potenciálja összegezve jelenik meg. A terciér (15) vezető vagy cséve, vagy alkalmas hosszúságú egyenes sodrony, vagy cső, vagy pedig bizonyos számú sodrony által képeztetik, ahol is az egyedüli föltétel csak az, hogy kapacitása és induktanciája olyan legyen, hogy a kellő periódus biztosíttassák. A 2. ábrában föltüntetett elrendezés általában véve hasonló az 1. ábráéval, csakhogy itt a (9) kondenzátor két (91 és 92) részre van osztva, melyek a (10) fojtócséve végeivel vannak összekötve, míg a (11) kondenzátor a (10) csévével párhuzamosan van kapcsolva. A (10) cséve itt a (12) csévétől független, lehet azonban azt az 1. ábrában leírt módon is elrendezni. Az 1. ábra szerinti elrendezésnél a primér áramkör oscillatorikus lehet és a (8) szikrapályától függetlenül oscillálhat. A (11) kondenzátor eltávolítása után a (9) vagy (91) vagy (92) kondenzátor és a (10) cséve között föllépő oscillació szükségképen a (8) szikrapályán is föllép. Egy kondenzátornak kisülése oscillatori-4L kus, midőn (R2) kisebb, mint —, ahol R az ellenállást, L az induktanciát és a C a kapa-4L citást jelöli. Midőn R2 nagyobb —-nel, akkor oscilláció nem lehetséges. E szerint oscillációk lehetővé tétele czéljából R-nek lehetőleg kicsinynek kell lennie. R-et úgy tekinthetjük, mintha oly energiamennyiséget képviselne, mely vagy a primér vagy a szekundér áramkörben abszorbeáltatik vagy megsemmisíttetik. Ha a szekundér áramkör induktanciáját akként választjuk, hogy az a primér áramkör ellenállása által fölemésztett energiával közel egyenlő energiamenynyiséget abszorbeálja és ha «R» az imént jelzett föltételeknek megfelelően van választva, akkor a (8) szikrapályán vagy más interruptornál csak kis veszteség lép föl, amennyiben az energia a (12) szekundér csévébe transzferáltatván, a szikrapályán az oscillaciók megakadályoztatnak. Ha az áramot az áramkörön belül csak kevés energiaveszteség mellett szabadon oscillatoriku3sá tesszük, az ilyen kisülés által előidézett oscillációk kevésbé gyorsan múlnak el ós így inkább vannak kitéve azon lehetőségnek, hogy az azok megerősítésére kellően szabályozott következő kisülés által erősbíttessenek. Ha a szekundér áramkör oscillatorikus és a primér áramkör energiát juttat bele fokozatosan még mielőtt a szekundér áramkör oscillációi kinyomulnak, akkor a szekundérben az oscillációk annyira növelteinek, hogy az energiakisugárzás mértéke egyenlővé lesz azon mértékkel, amilyenben az energia abba bevezettetett. Ezen jelenség hasonló ahhoz, midőn egy nagy harangból kis kalapáccsal gyors egymásutánban való megütés által igen nagy rezgést létesítünk. Minthogy a gyakorlatban nehéz a primér áramkört a szekundér áramkörrel pontos összhangba hozni, azért ajánlatos az áramköröket akként beállítani, hogy a primér oscillációk a szekundér áramkör oscillációinál rövidebbekké váljanak. Ily esetben a primér áramkör az energiát a kellő időben szolgáltatja át és saját periódusát betartja. Azáltal, hogy a szekundér áramkört oscillatorikussá tesszük és azt a (9) kondenzátort, a (8) szikrapályát és a (10) csévét tartalmazó primér áramkörnek periódusával közel összhangba hozzuk, a (12) szekundéiáramkörben tetemes oscillatorikus elektromos energiát halmozhatunk föl ég ennek