31555. lajstromszámú szabadalom • Központi állítóműveken alkalmazott emeltyű pályabiztosító szerkezetek számára

rendszert képeznek a együttesen az (ol) forgáspont körül fordulnak el. Föltéve azonban, hogy az emeltyű a reteszelő alkatrészekkel ei van zárva s így a (bl b2) emeltyű a (dl) nyúlványnál fogva el nem fordítható, akkor a kézifogantyú benyomása által létrehozott s az (s) rúd útján közvetített húzásnak csupán az (el e2 e3) emeltyű engedhet, mert az (fl f2) emeltyű mozgását a rögzített (dl) nyúlványra fekvő (ul) bütyök gátolja. Az (e3) emeltyűkaron levő (o2) forgási pont tehát az (ol) csap körül elfordul s az (u2) bütyök a (dl) nyúlványon előre csúszván, az emelkedő kényszerpálya által vezettetve, beleütközik az (E) emeltyűn levő fix (m) bütyökbe. Ez által el van érve nemcsak az, hogy elzárt emeltyűnél a rete.szelő alkatrészek csupán az (r) rúgó feszültségének megfelelő erővel, nem pedig a kézi fogantyúra gyakorolható erőszakos nyomás nagyságával vétessenek igénybe, hanem egyúttal magának a kézifogantyúnak benyomása is egy ütközővel határolva van s így az elzárás azonnal észrevehető. Az esetre, ha az emeltyűt, távol felállított kétkarú jelzők állítására vagy váltók reteszelésére akarjuk használni, a 4. és 5. ábrán föltüntetett átalakításokat kell rajta végezni, melyek által el van érve, hogy a lánczkorong mindkét irányban teljes fordulatot végezhessen, azaz egyszer kezdeti alsó végállásából fölső végállásba és vissza, másszor kezdeti fölső végállásából az alsóba és vissza legyen állítható. Az átalakítás a következőkből áll: Mindenekelőtt a (K) korong profilos lánezkerékké alakíttatik át, melynek hornya az (11) láncz szemeinek befogadására alkalmas vájatokkal van ellátva. Másodsorban az (E) emeltyű elválasztatik a (K) lánczkorongtól, azaz nem szögecseltetik* vele össze, hanem egész különálló darabot képez, mely szintén lazán van az (01) csapra ráhúzva. A két végső állásban ezen (E) emeltyűt egy a (K) korong (k) agyára húzott erős tekercsrúgó (R) a korong karimájának egy-egy megfelelő kivágásába nyomja s így az emeltyűt a koronghoz köti. A rajzolt állásban az emeltyű a (vl) kivágásban fekszik. Továbbá a (bl b2) emeltyű (b2) karja kettő helyett négy nyúlványt kap (dl d2 d3 d4), míg a (bl) kar két fog helyett három foggal (il i2 i3) van ellátva. Ezenkívül az (E) emeltyű azon helyen, ahol a (k) agyat átfogja, a (g) gyűrűvel van ellátva, mely a (b2) emeltyűkarnak (h) ívalakú részével működik együtt. Ha a 4. ábrán föltüntetett alsó állást kezdeti állásának véve, az emeltyűt a másik állásba akarjuk hozni, akkor egyszerűen az (F) kézifogantyú benyomása által ugyanúgy szabadíitatik föl a korong a rögzítés alól s ugyanúgy fordítható el az (E) emeltyűvel, mint előbb; a (bl b2) emeltyűnél ez esetben is az (il i2) fogak és a (dl d2) nyúlványok lépnek működésbe. Ha a korongot a másik irányban, azaz fölüjről lefelé akarjuk elforgatni, akkor az (E) emeltyűt előzőleg oldalt kibillentjük, azaz kiemeljük a korong (vl) kivágásából és a korong karimájának oldalán csúsztatva, üresen fölfelé visszük. Az emeltyű oldalt való elmozdítása által a (g) gyűrű betolódik a (b2) kar (h) ívalakú részébe, mi által el van érve. hogy a (bl b2) emeltyű az alatt is, míg a nyúlványok egyike sincs a bütykök által fogva, rögzíttessék. Végállásában az emeltyűt az (R) erős rúgó becsappantja a (v2) kivágásba, mi által emeltyű és korong ismét kapcsolatba jönnek. Ha már most a korongot az emeltyűvel lefelé fordítani akarjuk, akkor ismét az (F) kézifogantyú benyomásával mindenek előtt fölszabadítjuk a rögzítés alól; az (ul u2) bütykök ugyanis ezen fölső állásban a (d3) nyúlványt fogják közre s a kézifogantyú benyomása alkalmával ezen nyúlványt fölfelé húzván, elfordítják a (bl b2) emeltyűt, és pedig ellenkező irányban, mint előbb, úgy hogy az (il) fog a karima (n2) kivágásából fölfelé mozdul ki, s a karima teste az (i l i3) fogak közé fog csúszni. Most már tehát az emeltyűt elfordíthatjuk lefelé, mimiközben az (ul u2) bütykök a (d3) nyúl-