31554. lajstromszámú szabadalom • Berendezés egyidejű táviratozás és távbeszélésre egy vezeték fölhasználásával

tiik e készüléket «különválasztó»-nak. Utóbbi egy zárt áramkörből áll, mely bizonyos darabon hídszerűen két (3, 3) ágra oszlik, melyek egyesítésük előtt a lágy (4) vasmagon differenciáltekercset képeznek. A két ág mindegyikébe kapacitás, tehát kondenzátor és önindukció, például fojtótekercs van bekapcsolva. Ha már most a vonalról a (b bl) tekercsre váltakozóáram vitetik át, akkor a két differenciáltekercs mindegyike a maga részéről a (4) vasmagban váltakozó mágneses folyamot állít elő. Ezen két mágneses folyam összege arányos a két ágon átfolyó áramok külömbségével. Mint az elméletből ismeretes, a két ág ugyanazon ohmos ellenállásánál adott frekvencia részére az egyik ág kapacitásának és önindukciójának viszonyát a másik ág kapacitásához és önindukciójához képest oly módon szabályozhatjuk, azaz a két áram között oly fáziseltolódást létesíthetünk, hogy a vasmag mágneses összfolyama nullával lesz egyenlő. Ennek folytán például elérhetjük, hogy meghatározott frekvenciájú váltakozóáramok, melyek az (1) vezetékben például a párhuzamosan futó táviróvezetékek indukciója által állíttatnak elő, fölfogatnak. Ha a vonalon egyidejűleg más frekvenciájú váltakozóáramok, tehát például távbeszélőáramok is folynak át, akkor a föntebbi fejtegetések alapján elérhetjük, hogy az egyik frekvencia áramai a (4) vasmagban nem állítanak elő mágneses folyamot, míg a másik frekvencia áramai előállítanak mágneses folyamot. Ha tehát a (4) vasmag egy hallgató hatásos magját képezi, akkor a hallgató membránja az első sorban említett periódusszámmal bíró áramokra nem reagál, ellenben a másodsorban említett áramokra és egyáltalán mindazon áramokra reagál, melyek az előbbinél nagyobb vagy kisebb frekvenciával bírnak. Elméletileg tehát csak egy pontosan meghatározott frekvencia váltakozóárama fogható föl, gyakorlatilag azonban a találmány tárgya segélyével a meghatározott frekvenciahatárokon belül az összes váltakozóáramok fölfoghatók. Mert ha a különválasztó beállítása után a mágneses folyam csakis az elméleti frekvencia részére egyenlő nullái, mégis a mágneses folyam a szomszédos frekvenciák, tehát úgy a nagyobb, mint kisebb frekvenciaszámmal bíró áramok részére oly gyenge marad, hogy ha a (4) mag a távbeszélőmag hatásos részét képezi, akkor a mágneses folyam a hallgatólemez rezgetésére nem elegendő. Ily módon lehetővé van téve, hogy a távvezetékben a távi rój elek adásánál és a párhuzamosan futó vezetékek általi indukció folytán előállított kis frekvenciájú váltakozóáramoknak a hallgatóra való hatása kiküszöböltessék és hogy a hallgatóra csak nagyobb frekvenciájú áramok, tehát maguk a távbeszélőáramok vitessenek át. Ennek megfelelően a (2) különválasztót az esetben is használhatjuk, melynél a kiküszöbölendő áram frekvenciája csak kissé tér el az átviendő áramtól, vagy pedig oly esetekben is, melyeknél több oly áramot kell fölfogni, melyek frekvenciája szomszédos értékekkel bír. Az első eset akkor következik be, ha a táviratozásra váltakozóáramot használunk, vagy ha a vezeték oly váltakozó-, illetve forgóáramú erőátvitelhez tartozik, melynek fejlesztői nem bírnak állandó szögsebességgel. Az áramfejlesztők üzemének ezen szabálytalanságai ugyanis áramrezgéseket állít elő, melyek periódusszáma a távbeszélőáram rezgéseit megközelíti. A második alkalmazási lehetőség azon, a gyakorlatban leginkább előforduló esetnek felel meg, melynél a távbeszélésre fölhasználandó táviróvezeték sok párhuzamos táviróvezeték között van elrendezve. A különválasztónak meghatározott frekvenciájú váltakozóáramok megsemmisítése czéljából való beállítását legegyszerűbben oly módon kapjuk, hogy csak az egyik ágat változtatjuk; így például lemezkondenzátor alkalmazásánál a kapacitást előbbi összenyomása által szabályozzuk és az önindukciót a vasmag eltolása által állítjuk be. A (2) különválasztó (4) differenciáltekercse nem hat közvetlenül az (5) hallgatómagja gyanánt, mert máskülönben meglévő be-