31516. lajstromszámú szabadalom • Újítások váltóbiztosító berendezéseknél

— 2 — egyik vágányra, a következő kivitelek jöhetnek alkalmazásba. I. kivitel. Az egyik (2) váltónyelv feje (1. ábra) a csúcsnál bizonyos hosszúságban egészen a talpig teljesen vízszintesre van gyalulva s a talpnak ily módon kidolgozott részére a nyelv rendes kiképezésének megfelelő alakú külön (17) fejtoldat vau helyezve (3. ábra). A (17) fejtoldat az erős (18) függélyes csap körül vízszintes síkban elforgathatóan van a nyelvre erősítve s a váltó töve felé néző lerézselt végével a nyelvnek rendes állapotban maradt fejrészéhez simul. Hogy a (17) fejtoldat a váltónyelv rendes használata esetén el ne fordulhasson, még egy második, szintén függélyes, azonban vékonyabb (19) csappal van a nyelvhez erősítve s ily módon elfordulás ellen rendes körülmények között biztosítva van. Ha most a váltó feles állása esetében egy tengely két kereke a nyelvek és vezetősinek között mindkét oldalon lévő hézagokba fut be, akkor az egyik kereket a normális kiképzésű (1) nyelv vezeti és ennek folytán a másik kerék, körülbelül az (5) helyen nagy erővel a másik' (2) nyelv (17) fejtoldatának külső éléhez befelé nyomatik. Ezen nyomás folytán a vékony (19) csap lenyiratik, a (17) fejtoldat a (18) csap körül befelé fordíttatik, és a kerék a nyelv belső élére megy át. A (19) csap lenyirása azt jelenti, hogy a vonat két vágányon haladt, vagyis a váltó feles állásban volt. A (19) csap bármikor rögtön ujjal pótolható. A 4. ábra a fej toldat és nyelv oldalnézete. II. kivitel. Ha a váltónyelv rendellenes kiképzését el akarjuk kerülni, akkor hasonló eredményt az 5—7. ábrákon alaprajzban, oldalnézetben és keresztmetszetben föltüntetett berendezéssel is érhetünk el. Az egyik (2) váltónyelven (1. ábra) azon a helyen, a hol a két nyelv külső éleinek távolsága egyenlő egy tengely két kerekének belső távolságával, tehát körülbelül az (5) helyen (1. ábra), a (21) csap segélyével (5. ábra), ezen csap körül forgathatóan egy lejtővel ellátott (20) pofa erősíttetik meg, mely nyitott váltó esetében a (22) váltósarún nyugszik. A váltósarú a vezetősín felé le van rézselve, úgy hogy a (20) pofa a váltónyelv zárása alkalmával saját súlya alatt lesiilyed és a vezetősín feje alá kerül. Nyitott váltónyelvnél, két vágányon való haladás esetében az átellenes nyelv által vezetett kerékpár egyik kereke a (20) pofa lejtős fölületére fut föl és azután a nyelv fölső élére lép át, melyről tovább gördülve, a váltónyelv belső élére csúszik le. III. kivitel. Az egyik váltónyelv a tősín felé néző külső élén váltó töve felé emelkedő, ékalakban kiképezett (5) (1. és 2. ábra), illetve (23) horonnyal (8. és 9. ábra) van ellátva, mely a kerék nyomkoszorújának fölfutó lejtő gyanánt szolgál. Ezen ékalakú horony azon helyen kezdődik, a hol a két váltónyelv külső éleinek távolsága egy tengely két kerekének belső távolságával egyenlő, tehát körülbelül az (5) helyen (1. és 2. ábra). Ha most egy tengely kerekei a váltó feles állása esetében a nyelvek és tősinek közötti hézagokba futnak be, akkor az egyik (l) váltónyelv az egyik kerék vezetését azonnal átveszi, a másik kerék pedig a másik (2) váltónyelvre befelé szoríttatik s tovább haladva, ismét a vágányra vezettetik, vagyis ezen nyelv belső élére megy át. Közelfekvő gondolat volna a nyelvet ezen a helyen egy harántirányú bevágással ellátni, azonban ez a nyelvnek jelentékeny gyöngitésével és megcsonkításával járna. Ezen ékalakú vájat tehát csak az egyenes váltónyelv külső élén létesítendő s a váltónyelvek távolságának megfelelő szabályozásánál a váltónyelv csúcsán a nyelv olyan helyén képezhető ki, hogy a nyelvj nek megterhelt keresztmetszete előtt feküd, jék, úgy hogy a nyelvnek nem kell semmiféle, a normális használhatóságot korlátozó gyöngítést vagy csonkítást szenvednie. Hogy a nyelvek megbicsaklása a kerékpárnak a feles állású váltóba való befutása