31501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék kisütéseknek szikrapályájukon való erősítésére

helyzetbe hozzuk, hogy állandó kisütés létesül. Azután a sarkokat egymástól mindaddig eltávolítjuk, míg a kisütés meg nem szűnik. Ha most már az (n) tárcsát közelebb hozzuk, míg körülbelül a 2. ábrában föltüntetett helyzetbe jut, mikor t. i. közelebb vau az (e) mint az (f) sarkhoz, akkor az (e f) szikrapályán újból kisülés áll be és pedig sokkal nagyobb intenzitással, mint előbb, bár a szikra pálya lényegesen nagyobb. A nagy ellenállású anyagból álló (n) tárcsa a kisülésre nézve mint mellékzárlat szerepel, melyben az egész kisütési energia egy töredéke folyik; (e és f) között apró szikrák lépnek föl, melyek (n) tárcsa fölületén átáramlanak és az (n és f) közötti szikrapályát átugorják. A szikrahatásnak a készülék által előidézett intenzitás növelése, egyszerű megfigyelésen kívül, egy távolálló cohererrel is ki lett próbálva, mely coherer a közönséges szikrapálya által előállított Hertz-féle hullámok hatására érzéketlen maradt, de mihelyt a kisütés a leírt készülék segítségével erősítve lett, biztosan működött. Ha a szikra főpályáját meg kell rövidíteni, azon czélból, hogy kisebb erősségű energiaforrásnak feleljen meg, akkor a mellékpályát is meg kell rövidíteni. Az egyik pályát mindjárt zérussá tehetjük, ha a feszültség tovább esik és ha annyira esik, hogy a szikra főpályája a sarkgömbök átmérőjéhez képest kicsiny lesz, úgy előnyösen érintkezésbe hozhatjuk az (n) tárcsát (e ós f) gömbökkel. Ezen körülmények között a főkisiilés pályája (e f) és egyszersmind a kisülés egy töredéke a mellékzárlaton át az (n) tárcsán halad végig. A 3. ábra a készülék egy megváltoztatott kiviteli alakját tünteti föl, melynél a nagyellenállású anyagból álló (o) tuskó egy állítócsavar végére van elhelyezve. Az állítócsavar a (p) tartóban mozog, a mely tartó egy másik hasonló (q) tartóval drót segítségével vezető összeköttetésben van. Utóbbiban egy hasonló állító csavar van úgy elhelyezve, hogy hosszában állítható és egyszersmind a (q) tartó függőleges tengelye körül lenghet. A fej az (r) fémcsúcscsal van ellátva; most már (o)-t (c) sarkhoz és (r)-t (f) sarkhoz közelítve és távolságokat kellőleg kiegyenlítve (e f) szikrapályán újból a szikrajáték áll be, föltéve, hogy az az (e f) távolság növekedésével előbb megszűnt. Ezen készülék csak egy módja a kisütési energia egy töredékének előállítására és a készülék működése közben úgy (e) és (o), mint (r és f) között szikrák lépnek föl. Ugyanaz a hatás áll elő akkor is, ha (p)-t az (f) állítócsavarral közvetlenül kötjük össze, de ez a beállítások kisebb változatát teszi csak lehetővé, úgy hogy azzal nem érhető el mindig a legnagyobb hatás. A 4. és 5. ábra szerinti kiviteli alakoknál (e és f) állítócsavarok anyái a kapcsokhoz forgathatóan vannak oly módon elrendezve, hogy mindkét gömbsark úgy az (s) alaplemezhez. mint pedig egymáshoz is közelíthető és (t) rögzítő csavarokkal bármely helyzetben megerősíthető. Ezen esetben az (s) talplemez anyaga szolgál mellékzárlatul, mivel a kapcsok egymástól gondosan el vannak szigetelve. Ugyanazon hatás érhető el azon esetben is, ha magas feszültséget alkalmazunk, mikor is a szikrapálya egyik sarkának közelébe egy (u) vezeték végét hozzuk, mint az a 6. ábrában föl van tüntetve. Az (u) vezetéket a (w) tartóban áilíthatóan kell elrendezni. Ezen elrendezésnél az (e) sark és a vezeték (r) pontja között apró szikrák lépnek föl, míg a főkisütés (e f) szikrapályán történik. A hosszú (u) vezeték a közte és az (f) sark között folyó, szétszórt, láthatatlan kisülések gyűjtésére szolgál. A helyett, hogy a gyűjtő vezetéket egyenes rúdnak készítjük, a mely adott pontban a szikrapályához képest csak egy irányban terjed el (a mint azt a 7. ábra föltünteti), annak csavarvonal alakot is adhatunk és ekkor a vezetéket úgy rendezzük el, hogy az a szikrapályát körüljárja és hogy belső (v) végét az (e) szikrasarkhoz többé-kevésbé közelíthessük, ezen esetben is a vezetéket az elszigetelt (w) tartóra szereljük. Azon tényállás, hogy a fönt leírt összes készülékek azon hatás-