31417. lajstromszámú szabadalom • Csöves kazán

nak elrendezve, míg a vékonyabb csöveknél kisebb egy közös (b) összekötő szelencze szol­gál több ilyen eső számára. Ezen közös összekötő szelenczék alul (c) válaszfalak segélyével szakaszokra vannak osztva, ahol azonban a csövek átmérője már igen cse­kély és számuk igen nagy, a (c) válaszfala­kat is elhagyjuk (1., 2. ábrák). A kazán el lehet látva otyan berendezés­sel, melynek czélja a gőzfejlesztőkben foly­tonos vízcirkulációt létrehozni (3., 4. ábrák). A (d) viz- és gőzgyűjtők ugyanazon nyí­lásokon át közlekednek a gőzdómmal, mint a visszavezetésre szolgáló (e) csövek, me­lyekkel azok szomszédosak, vagy pedig kü­lön szomszédos nyílásokon át. A (d) víz- és gőzgyűjtők a gőzdóm belsejében (f) csövek alakjában folytatódnak, melyek a vízszin magasságában (g) vízszintes könyökökben végződnek. E könyökök tengelyei a gőzdóm tenge­lyével bizonyos, pl. 45°-ú szöget képeznek (4. ábra). Bizonyos számú ilyen könyökcső egy irány felé van fordítva, míg ugyanilyen számú könyökcső néz az elsővel ellenkező irányba. A folyadék fölületén tehát folyto­nos körmozgás keletkezik a nyilak által jel­zett irányban. Az (f) csöveken keresztül fölfelé áramló víz- és gőzáram az (e) csö­veken át visszafolyó víz- és gőzáramtól el van választva, úgy hogy a cirkuláció tel­jesen szabályosan és folytonos sugárban megy végbe, (h)-val a hátulról előre, (j)-vel az elülről hátrafelé emelkedő csövek vannak megjelölve. A jelen találmány tárgyát képező külön­leges elrendezés az 5. és 7. ábrák bal olda­lain van bemutatva. Ez ábrák megmutatják, hogy kéí-két V-alakban elrendezett elemből álló szomszédos fal között üres (k) kamrák maradnak szabadon, melyek elégetési kam­rák gyanánt szolgálnak, ahol is e kamrák három környező fala csövekből áll. E kam­rák tetejét (m) téglafalak alkotják, melyek a gázok közvetlen fölszállását meggátolják és azok eltérítését eszközlik, úgy hogy a gázok a csövek között keresztülhatolni kénytelenek. Az (n) rostély fölött a V-alakú csőcsoportok mindegyikének lábánál hasonló (ml) téglafalak vannak elrendezve, melyek a lángokat a (k) kamrákba benyomulni kény­szerítik. A csőnyalábok fölött, esetleg a csőnyalá­bok csövei között is, ott, ahol ilyen kamrák már nincsenek, (o) falak vannak a csövekkel párhuzamosan elrendezve, melyek a gázokat kényszerítik eltávozásuk előtt igen kanyar­gós útat megtenni. A rajzon csak a cső­nyalábok fölött elrendezett (o) falak vannak föltlintetve. Ha a kazán működésben van, az elégés a (k) kamrákban megy végbe, mert a lán­gok, melyek a csövek közé nyomulni igye­keznek, az (m) téglafalak által visszatartat­nak. Örvénylő mozgás jön tehát létre, mely tökéletes elégést idéz elő. Azonkívül a tég­lák melege is igen kedvező hatással van a gázok tökéletes elégésére. A lángok a csőnyalábokon keresztben visszavezettetuek és az (o) falak által újra visszatérésre kényszeríttetnek. Az elégés után a gázokban még benne lévő összes meleg tehát kihasználtatik. A kazán működésének módja a követ­kező : A víz a reservoirból egy vagy több (q) csövön keresztül folyik be és szétoszlik az (r) csövekbe, melyek a rostélytól egy tégla­fal által vannak elválasztva, vagy közvetle­nül a gázokkal állnak érintkezésben. Ezen (r) csövek egy (s) csőbe torkolnak, mely a vizet egyenletesen eloszlatja a (t) szekré­nyekbe, melyekből a V-alakú csövek elágaz­nak. A víz ez utóbbiakban czirkulál, fölme­legedik és részben gőzzé alakul, az (u) gyűjtő­kön keresztül kilép azokból és az (f) könyök­csöveken át a (p) gőztérbe jut. A tápvíz előmelegítésére szolgáló (w) edény (6., 7. és 8. ábrák), mely a lejtős csövek és a kazánfalak közt lévő térben van elren­dezve és a gázok utolsó melegét átvenni van hivatva, el is hagyható. SZABADALMI IGÉNYEK. i. Csöves kazán V-alakban elrendezett cső­elemekkel, azáltal jellemezve, hogy a csövek átmérője minden függélyes cső­sorban azoknak a rostélytól való távol-

Next

/
Oldalképek
Tartalom