31397. lajstromszámú szabadalom • Melegvízfűtési berendezés

- 3 1. Az (n, nl) emelkedőesőben lévő vízoszlop, melynek hőmérséklete 100° C-nál valamivel magasabb, fajsúlya pedig a legkisebb. Eme vízoszlop súlya annak fölső részében annak következtében, hogy abban gőzbuborékok képződnek, még csökken, nevezetesen az (5) oszlop súlyának mintegy 60%-ánál, annak következtében azonban, hogy a túlhevítés fokát megfelelően szabjuk meg, ennek az (5) oszlopnak a magasságát tetszés szerint választhatjuk meg és így az emelkedőcsőben lévő vízoszlop súlyát mindig elég csekéllyé tehetjük. 2. A visszavezetőcső utolsó (v) szakaszában lévő vízoszlop, mely szakasz az előbb fölemelt visszavezetett vizet vezeti a kazánba vissza és melyben rendes üzemnél mintegy 70° C. hőmérsékletű, tehát az (n), illetve (nl) emelkedőcsőben lévő víznél minden esetben tetemesen nagyobb fajsúlyú víz van. Föltéve már most, hogy a (v) csőben üzemközben a kiterjedést megengedő tartályból jövő gőz a víz hőmérsékletét, pl. 85 vagy 90, sőt akár 100° C-ra emeli is, a tv) csőben lévő vízoszlop súlya minden esetben tetemesen nagyobb fog lenni, mint az (n. n 1) emelkedőesőben lévő vízé, természetesen föltételezzük ezenközben, hogy az üzemet 100°-nál magasabb hőmérsékletre fölhevített vízzel tartjuk fönn és hogy az emelkedőcsőben lévő víz teljesen vagy részben gőzbuborékokkal van átjárva. A (t) összekötőcső alkalmazása biztosítja, hogy a (q, v) visszavezetőcső és a kiterjedést megengedő edény, illetve az (n3) cső egymással közlekedik és a mint az emelkedőcsőben a víz 100°-nál magasabb hőmérsékletre emelkedik, a visszavezetőcső utolsó (v) szakaszában a vízszín azonnal a (b) vonalig sülyed, mert ebben a csőben jóval nagyobb fajsúlyú víz van. Az (u) edénynek a (b) vízszínig érő része lassanként igen kis feszültségű gőzzel telik meg, mely a kiterjedést megengedő tartályból, illetve az (n3) csőből jön az (u) edénybe. Ennek további következménye az, hogy a kiterjedést megengedő tartályból a víz az (m) elosztócsöveken, (H) fűtőtesteken, (p) visszavezetőcsöveken és a (q) száron át a (v) szárba folyik, még pedig ama nyomás hatása alatt, mely a (c) vízoszlop magasságától függ, eme (c) vízoszlop magassága a fűtő víz hőmérsékletének és a cső-elrendezésnek megfelelő megválasztásával bizonyos határokon belül szabályozható. Minthogy a visszafolyó víz az (u, b) úton a kiterjedést megengedő edényből folytonosan beáramló friss gőzzel állandó érintkezésben van, a gőz eme szakaszon lecsapódik és így az (r) edényben, illetve (n3) csőben a gőznyomás elpusztul. Az (r) edényben, illetve az (n3) csőben uralkodó nyomás zérustól egy bizonyos értékig tetszés szerint szabályozható és arra hasznosítható, hogy a kazántüzelés intenzitását szabályozó (o) nyomásszabályozót működtesse. A gőz föntebb jelzett megsűrítése rendkívül fontos, minthogy ellenkező esetben az (r) edényben a gőznyomás tetemesen fokozódnék és így a vízkeringés akadályba ütköznék. A (q) csövön a (v) csőbe jutó visszafolyó víz a (v) csőben fokozódó sebességgel sülyed, úgy hogy a (v) csőben a (b) vízszín normális üzem közben mindaddig föntartható, míg annak föntartását a (v) és az (n, nl) csövekben lévő víz fajsúlyának különbsége megköveteli. A (v) csőben lévő víznek a kazán felé és a kazánból az (n, nl) emelkedőcsövön a kiterjedést megengedő tartály felé való mozgását a (v) és (n, nl) csövekben lévő vízoszlop tetemes súlykülönbsége idézi elő, míg a kiterjedést megengedő (r) edénytől az (m) csöveken. (H) fűtőtesteken, a (p) csöveken és a (q) csövön átfolyó víz áramlási sebessége az (o) magasságától függ. Megfelelően megválasztott szerkesztési és üzemviszonyok mellett ily módon az áramlási sebesség tetemesen nagyobbítható, úgy hogy az (m) és (p) csövek lényegesen szűkebbek lehetnek, mint eddig.