31368. lajstromszámú szabadalom • Elcsattanó szerkezet kézi lőfegyverekhez

Megjelent 1904. évi október hó 30-án. MA(i V. SZABADALMI KIK. HIVATAL SZABADALMI LEI RAS 8136B. szára. XIX/c. OSZTÁLY. Elcsattantó szerkezet kézi lőfegyverekhez. TURUDIJA STANISLAUS CS. ÉS KIB. FŐHADNAGY TRIESTBEN. A szabadalom bejelentésének napja 1S04 márczius hó 8-ika. Jelen találmány tárgyát kézi lőfegyverekhez való elcsattantó szerkezet képezi, melynek czélja főleg abban áll. hogy a fegyver félrerántását túlgyors elcsattant ás által okozott elsülés alkalmával megakadályozza és a lövésnek az elcsattantás legszélsőbb határát érezhetően, esetleg hallhatóan jelezze, a mennyiben a lövész számára, kevéssel a végleges elcsattantás előtt mesterséges nyugaszt létesít, illetve gyors kioldó szerkezettel ellátott fegyvereknél a lövészt arra kényszeríti, hogy az elcsattantást ezen gyors kioldónyugasz használatával eszközölje. A mellékelt rajzok az elcsattantó szerkezetnek különböző foganatosításait tüntetik föl. A találmány lényege abban áll, hogy a (b) elcsattantó ravasz környezetében egy (a) támaszkar van elrendezve, melynek előre néző oldala olyan alakkal bír, hogy az (a) kar a ravasznak részleges hátrahúzása alkalmával az utóbbi mellső oldalával teljesen vagy részben összeesik, úgy hogy a ravasznak vízszintes irányban való meghúzásánál az adott pillanatban egy mesterséges nyugasz létesül, a mennyiben a lövész kénytelen elcsattantásra használt ujját a támaszkar mentén lecsúsztatni, míg csak a ravasznak a nála valamivel rövidebb támaszkar alsó | végén túlérő végéhez nem érkezik s az el-i csattantást befejezheti. Az 1. és 2. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál az (a) támaszkar a cső tengelyében közvetlenül a (b) ravasz mögött van elrendezve és egy (c) hasítékkal bír, melyen a ravasz egy része elcsattantás alkalmával keresztül lép. (Lásd az 1. ábrán szakadozott vonallal rajzolt helyzeteket.) A 3. és 4. ábrán bemutatott kiviteli alaknál az (a) támaszkar a (b) ravasz mellett oldalt van elrendezve, különben pedig ugyanúgy működik, mint az 1. ós 2. ábrabeli kiviteli alaknál láttuk. Hogy a lövész az (a) támaszkart és az ezáltal létesített mesterséges nyugaszt használni legyen kénytelen, az 5—12. ábrákon föltüntetett kiviteli alaknál az (f) sátorvas egy (g, h) könyökkel van ellátva, melynek egyik (g) ága a támaszkarral, másik (h) ága a cső tengelyével többé-kevésbé párhuzamos. Ezen könyök úgy van elrendezve, bog}' az (f) sátorvas és az (a) támaszkar között az elcsattantó ujj számára elég hely marad s szükség esetén a sátorvas egy megfelelő (i) áttöréssel van ellátva (5., 7., 9., 10., 12. ábra), melyen a ravasz vége kiléphet. Ha a lövész közvetlenül a ravasz végét húzza meg, akkor a ravaszt csak addig mozgat-