31344. lajstromszámú szabadalom • Újítások elektromos gépek gerjesztésében

igen nagy, a tényleges erővonalak száma még se legyen igen nagy benne. Az említett hidat előnyösen nagy fokú mágneses permeabilitással bíró anyagból készítjük és a megközelített sarkélhez csatlakozó részében vastagra méretezzük; a szűkített pályarészben az effektív és nem effectiv erővonalak arányát az által módosíthatjuk, hogy a visszahagyott sarkélhez csatlakozó hídvégnek harántmetszetét változtatjuk. A visszahagyott sarkélhez csatlakozó lrídvég harántmetszetének ezen módosítása által a nem effektív erővonalak számát a sarkonkénti áramlásnak aránylag kis százalékáig csökkenthetjük és az erővonalsűrűséget a visszahagyott sarkéi alatt gyengébb fokon tarthatjuk, mint a légköz bármely más pontjának erővonalsűrűségét. A hidrészben előnyösen szellőztető áttöréseket rendezünk el, melyek a forgásiránynyal párhuzamosak, vagyis az egyik sarktól a másikig nyúlnak, hogy a fegyverzet szellőztető csatornáiból kiáramoló levegőnek semmi se állja útját. A térmágnes-rendszert é3 a fegyverzetfogakat akként szerkesztjük meg, hogy semmi megterhelésnél, vagyis a mikor az erővonalak sűrűsége a sarkrész megközelített oldalán csekély, az alatta lévő légközben pedig nagy, a fegyverzetfogók bizonyos mértékéig erősen legyenek saturálva, úgy hogy, a mint a megterhelés növekedésével az erővonalsűrűség ezen oldalon is növekedik, az erővonalak a híd mentén oszoljanak szét, a mennyiben azok a könnyebb útat választván, inkább a fegyverzetnek kevésbé saturált fogaiba, mint a közvetlenül a sarkfölület alatt lévő fogakba igyekszenek. Belátható tehát, hogy a jelen találmánynyal azt érhetjük el, hogy a megterhelés növekedésével a sark megközelített oldalán a mágneses áramlás növekedjék és a neutrális pont felé tereitessék, míg a visszahagyott oldalon a mágneses áramlásnak kisebb értéket adhatunk és ezt az összes megterhelések számára közel állandóvá tehetjük. Következésképen a mágneses áramlás, minthogy ez a kisebb mértékben saturált fogakban kevesebb ellenállásra talál, a fegyverzetmagba fog hatolni, a helyett, hogy mint az eddigi elrendezéseknél, elszóródjék. A neutrális pont és ezzel a kommutálás határa semmi megterhelésnél visszafelé van tolva és itt megmarad, a mi lehetővé teszi, hogy a kefék visszafelé állíttassanak. Természetesen elektromotoroknál az eltolás nem hátrafelé, hanem előre történik. Gyakran megkívántatik, hogy az elektromos gépek mindkét irányú forgásnál is működjenek, mint pl. a vasúti elektromotorok. Ezen esetben kívánatos, hogy a kommutálás pontja az egymásfelé fordított sarkoldalakhoz képest a középen legyen és gyakorlatilag véve minden megterhelésnél ezen helyzetét megtartsa. Ezt legjobban az által érjük el, hogy a sarkrészeknek mindkét oldalát simmetrikusan képezzük ki, vagyis a híd mindegyik végén egy-egy szűkített pályarészt iktatunk úgy a zárt mágneses áramkörbe, mint az effektív erővonalak áramkörébe a sarkcsúcsnál, a mikor is gyenge megterheléseknél mindkét szűkített pályarész saturáltatik és az effektív mágneses áramlás állandóvá válik. A mellékelt rajzokban a jelen találmánytárgya néhány foganatosítási alakban van föltüntetve. Az 1. ábra a jelen találmány szerint kiképezett dynamónak sematikus rajzát láttatja, a hol is a fegyverzet állandóan ugyanazon irányban forog, a 2. ábra oly motort tüntet föl, melynél a fegyverzet mindkét irányban foroghat, a 3. ábra állandó irányban forgó fegyverzetnél az erővonalak elosztását szemlélteti, a 4. ábra a találmány szerint alkalmazandó hídnak szerelési módját láttatja, az 5. ábra a híd alulnézete, a 6. ábra metszet az 5. ábrának VI—VI vonala szerint. Megkülönböztetés czéljából a sarkrész azon élét, mely alatt bizonyos forgásirány mellett a fegyverzetvezetők a sarkrész alól kikerülnek, visszahagyott sarkélnek, a másikat pedig megközelített sarkélnek nevezzük. i Az 1. ábrában a gép térmágnesének sarkl részei (l)-el, a gép váza pedig (2)-vel van