31243. lajstromszámú szabadalom • Világító izzócsövek elektromos sütőkészülékek számára

— 2 1. ábra a találmány szerint szerkesztett csőnek egy rövid alakban való foganatosítását, Bi 2. ábra közönséges siitőkészűlékekhez való hosszabb csövet, a 3. ábra változó feszültségű áramhoz való kiviteli alakot, végül a 4. ábra oly készülékekhez való csövet tüntet föl, melyekhez hosszú cső s ennélfogva hosszú fonal szükséges. Az 1. ábrán az (11 csőben levő (2) izzószál két vége egy-egy csavar-, vagy spirálisalakban tekercselt fémdróthoz (nikkel, platina stb.) van forrasztva, melyek az izzószálat feszesen tartják. Az izzószál tehát az áram áthaladása alatt és után mindkét irányban megváltoztathatja hosszát, a nélkül, hogy ez helyzetére vagy feszessségére nézve hátrányos volna. A 2. ábrán a (4) üveg, vagy kristálycsőnek zárt s hegyesre kihúzott (5) végeibe (6, 6) vezetők vannak erősítve vagy forrasztva. A kis (5) tömbök a (4) cső végeinek beforrasztási vagy zárási helyeit képezik. A (6) vezetők mindegyikének a cső belseje felé néző vége egy-egy részben csavarmenetekkel ellátott (8) fémpálczikához van erősítve, mely a szigetelő és éghetlen anyagból készült (9) fal központi nyílásán lazán halad keresztül. A (10) izzószálak a (8) pálczikák (11) szabad végeihez vannak forrasztva vagy egyszerűen azokhoz erősítve. A (8) pálczikák mindegyike egy-egy (12) tekercsrugót hord, mely egyfelől a megfelelő (9) falhoz, másfelől egy (13) csavaranyához támaszkodik, mely a (8) pálczikára van csavarolva s egyúttal a rúgó feszültségének szabályozására szolgál. A (9) falak mögött a cső (14) megszükítésekkel van ellátva, melyek a (9) falaknak a rugók nyomása alatt egymáshoz való közeledését megakadályozzák. A rajzból minden további magyarázat nélkül kivehető, hogy a (10) izzószál mindig feszesen tartatik. A 3. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (4) üveg vagy kristályhengerben, melynek végei az (5) helyeken, hol a külső vezetékek a (6) sodronyokhoz csatlakoznak, be vannak forrasztva, több szénfonal van elrendezve. A (10) fonalak mindegyike egy-egy (8) fémpálczikával áll összeköttetésben, mely a szigetelő és éghetlen anyagból készült megfelelő (9) falon lazán hatol keresztül, ahol a (9) falak az üveghengertől függetlenek. A pálczikák egyik vége csavarmenetekkel van ellátva, melyekre (15) csavaranyák vannak illesztve. A (15) csavaranyák a (9) falak eltolódásának határoláaára szolgálnak. A (9) falak mindegyike egy-egy központi nyílással bír, melybe egy merev (16) fémrúd megfelelő vége lép be. A (16) rúdnak mindegyik, csavarmenetekkel ellátott végére egy-egy (13) csavaranya van illesztve, melyhez a (12) tekercsrúgó egyik vége támaszkodik, míg ez utóbbinak másik vége a megfelelő (9) falhoz fekszik. A (14) megszűkítések az egész belső szerkezet eltolódásának megakadályozására szolgálnak, mely szerkezet a most ismertetett részekből áll és összeszerelt állapotban helyeztetik az üveghengerbe.' Az izzószálak feszessége itt kellően biztosítva van. Mint a 3. ábrából látható, a (10) fonalak egymásután vannak kapcsolva. Az áram az (5, 6) úton jut az izzószál végébe s azon végigáramolva, a (17) drótdarabon keresztül a (16) fémrúdba lép, melyen szintén végighalad, hogy végül a (18) drótdarabon keresztül a második izzószálba jusson s azután a csőből eltávozzék. A 4. ábrán föltüntetett kiviteli alak a (4) csőben fekvő (10) szénfonalból áll, melynek végei a központi nyílással ellátott (9) falakon lazán átnyúló (8) pálczikákkal vannak összekötve, melyek viszont a kúpalakban tekercselt (19) rugókhoz csatlakoznak. A (19) rugók az izzószál feszesen tartására szolgálnak. A (8) pálczáknak a tekercsrugók felé néző végeire nikkelvasból vagy aczélból készült, homorú-domború lencséket képező (20) tárcsák vannak erősítve. A eső végeire, csúcsaikra illő üregekkel bíró mkkelvasból vagy aczélból készült, csonkakúpalakú (21) süvegek vannak szerelve, melyeknek lapos homlokvégein az elektromosságot nem vezető s (23) kontaktusokkal ellátott (22) lemezek I foglalnak helyet.