31197. lajstromszámú szabadalom • Fémfől készült izzószálakkal bíró izzólámpa

szerkezet rúdjain alkalmazott horgokban vagy hornyokban nem szabadon vezetjük át, hanem megfelelő fémkapcsokba fogjuk azokat be. Ekkor meggátoljuk, hogy a szál elszakadásánál káros helyzetváltozások lépjenek föl, tehát az esetleges javítások is könnyebben végezhetők. Ezenkívül azt is meggátoljuk, hogy a szál izzásánál a hő okozta kiterjedés következtében a szál a megerősítés helyén eltolódjék, mert az ily eltolódásnak a szálnak a feszítőszerkezethez hegedésénél az lehet a következménye, hogy a lámpa kikapcsolása után kihűlő szál eredeti helyzetébe vissza nem térhet és ezért elszakad. Mindezeket a hátrányokat elkerülhetjük, ha a szálat a megtámasztása helyén befogjuk. Kitűnt azonban az is, hogy a végeiken befogott drótszakaszok bizonyos esetekben, különösen a lámpa kikapcsolásánál könnyen elszakadnak. Úgy látszik, hogy ennek oka bizonyos változásokban keresendő, melyeket a szál az áram átmenete közben szenved. Ezt a hátrányt akként kerülhetjük el, hogy a drótnak a kapcsok között való kifeszítésénél ezeket hideg állapotban nem feszítjük meg teljesen, hanem csakis annyira, hogy a szálak bizonyos mozgást még végezhessenek. Ezt például akként érjük el, hogy a kapcsok között megfeszített drótok feszültségét a kapcsoknak egymáshoz közelítésével kisebbítjük. Lehetne azonban természetesen oly módon is eljárni, hogy a fémszál alakját az egyenes vonaltól bizonyos megengedett határokon belül eltérővé tesszük, például azt nagy emelkedésű csavarvonal alakjában feszítjük ki. Ily elrendezésnél a fémszál tartóssága tetemesen nő. Annak következtében, hogy a szálat kevésbbé erősen feszítjük ki, továbbá hogy a szál izzásánál a hő hatása alatt kiterjed, a szál egyes szakaszai között föllépő rövidzárlat veszélye tetemesen nő. Hogy ezt a veszélyt elkerüljük, a fémszálat akként feszítjük ki, hogy egyes egymást közvetlenül követő szakaszai egymással hegyes szöget egyik kapocsnál se képezzenek. Ezt például a 2. ábrán látható módon érhetjük el, hol (al bl) két csillagalakú (h h), illetve (k k) tartóhorogrendszert jelent. Az (f) izzószál az (a 1) csillag (hl) tartóhorgától a (bl) csillag (kl) tartóhorgához megy, de innen nem vezetjük azt egyenesen az (al) csillag (h2) tartóhorgához, hanem derékszög alatt meghajlítva előbb a (bl) csillag (k2) tartóhorgához és csak innen az (al) csillag (h2) tartóhorgához és így tovább. Ez az elrendezés az egyes szálszakaszok között a rövidzárlatot biztosan meggátolja. Ha a szálszakaszok függélyes helyzetben vannak, még ennél az elrendezésnél is lehetséges a rövidzárlat azért, mert a drótok izzása közben föllépő megnyúlásnál és kilágyulásnál a fehérizzó szomszédos szálak egymáshoz mégis közeledhetnek és például oly módon, hogy a (h2 k2) szakasz alsó vége jobbfelé, a (h3 k3) szakasz alsó vége pedig balfelé tér ki, egymáshoz annyira közel juthatnak, hogy a (h2 h3) tartók közelében rövidzárlat lép föl. Elkerülhetjük azonban ezt oly módon, hogy a fémszálakat nem feszítjük az (al bl) csillagok középpontjait összekötő egyenessel párhuzamosan ki, hanem úgy, hogy ezt a 4. ábra szerint elkerüljék, mikor a képződő torzfölület egyetlen alkotója sem lesz párhuzamos egy másikkal és a lámpa bármely helyzeténél csakis egy alkotó fog függélyes helyzetben lenni. Ezért alig történhetik meg, hogy az izzás következtében meglágyult szálak bármelyike is ugyanúgy hajoljon be és hogy azok egymáshoz a rövidzárlat képezésére szükséges mértékben közeledjenek. Kitűnt továbbá az is, hogy két szomszédos (kl és k2) vagy (k3 és k4) horog között levő szálszakasz (különösen, ha a horgokat nagyobb fémtömegek képezik) csak igen tökéletlenül fog izzani, minthogy két közel egymáshoz fekvő fémtömeg hűtőhatásának van alávetve, ezek a (kl és k2, k3 és k4) stb. szálszakaszok tehát csakis káros feszültség, illetve energiaveszteségeket okoznak. Hogy ezt is elkerüljük, a (kl, k2, k3 k4) stb. szakaszokkal jobb vezetőket kapcsolunk párhuzamosan, hogy ily módon ezeket a szakaszokat árammentesekké tegyük, vagy pedig a jelzett szakaszokat egészen el is hagyjuk és (kl, k2, k3, k4, hl, h2, h3, h4 stb.) horgok között vastagabb drótból álló vezetőket