31162. lajstromszámú szabadalom • Berendezés hordók lecsapolására
- 2 -3—6. ábrák részleteket tüntetnek föl. (A) a hordó fenék egy részének metszete, a csaplyukkal, melybe a (B) szelencze van beerősítve; ez kifelé bővül s külső végén az (a) gyűrűs hornyot viseli, melyet kívül határoló (b) karimák azonban helyenként megszakíttatnak, mint ezt a 6. ábrabeli nézetből látni lehet. A szelenczének belső végén kissé befelé nyúló (c) karimája van, melynek rendeltetéséről alább szólunk. A lecsapolásra szolgáló készülék a (C) csővagy hüvelyből áll, melynek közel vége előtt egy kibővülő része s aztán végén szűkebb (d) része van. Szélesebb része kívül (e) csavarmenetekkel bír, míg a szűkebb (d) része kúposán szűkülő (f) külső fölületei vannak, s a két rész átmenete egy körülfutó vállat alkot. A hüvelynek szélesebb, kívül csavarmenetes részére (D) csavaranyának kiképezett szelencze (3., 4. és 5. ábra) illik, melyet (g, g) szárnyak segélyével forgathatunk: e szelencze alsó szélén a szegmensszerű (h) toldatokkal s az egyik (h) toldat egyik végén közvetlen fölötte (1) peczekkel bír. A (h) toldatok nagysága épen megfelel a (B) szelencze (b) karimái közötti kihagyásoknak, úgy hogy a (D) szelenczét megfelelő helyzetben a (2) szelenczébe betolhatjuk és ebben a (h) toldatoknak az (a) horonyban való elforgatása által rögzítjük. Az elforgatás mértékét az (1) peczek szabja meg mely az egyik (b) karima széléhez ütközik. Az ily módon megrögzített (D) szelenczébe a (C) csövet becsavarjuk. Megemlítendő még, hogy a (h) toldatok (m)-nél le vannak gömbölyítve. oly czélból, hogy a (D) szelencze behelyezése és elforgatása annál könnyebb legyen. A hordónak megtöltése után való elzárására az (E) dugó szolgál, melynek kiképzése tetszőleges ismert lehet s melynek közepén a közönséges csapos csövek méreteinek megfelelő bő furata és ezt záró, a hordó lecsapolásánál a hordóba beüthető magja van; ez az (n) meg a (p) élnél kiszélesedik s kiszélesedő részével a dugónak egész belső föltiletét szolgáltatja. E kiképzés helyett tetszőleges más dugót is lehet hasz| nálni, melynek befelé eltávolítható magja van. A (C) hüvelynek a (D) szelenczébe való becsavarása után a berendezés a 2. ábrabeli helyzetben van; ebben a szűkebb (d) csőrész vége ép az (n) maghoz ér. A (C) hüvelyen egy vagy több, például két (F') fogantyú van, melyekkel a hüvelyt elforgathatjuk, mire a (d) csőrész az (E) dugó furatába befelé hatol és az (n) magot a dugó többi részétől elválasztva befelé nyomja, mire az egyes részek az 1. ábrabeli helyzetet foglalják el. Ebben a kúposán szűkülő (f) fölületek az (E) dugóval tömítve zárnak és ezt a tömítést még kiszélesedő vállak is elősegítik, ha a hüvelyt a (D) szelenczébe lehetőleg erősen becsavaroljuk. A (c) karima ekkor az (E) dugó visszatartására szolgál. Mint a rajzból is látni lehet, a (d) csőrész rövidebb az (E) dugó hosszánál, úgy hogy a (C) hüvely és az (E) dugó között még előbb létesül tömítés, mintsem az (n) dugó belöketnék, mely czélra már most a (C) hüvelybe betolt (F) cső szolgál. Az (F) cső a (C) hüvelybe tömítve illik be ; a tömítést (r) gyűrű és (t) csavaranya segélyével szoríthatjuk le, mely a (C) csőnek csavarmenetes végére illik. Az (F) csövön szokásos (G) csap van. A (C) hüvelyen, például az (F') fogantyúk között a szokásos légbevezetésről is gondoskodhatunk. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Berendezés hordók lecsapolására, jellemezve a hordó csaplyukába beerősített szelenczének külső peremén helyenként befelé nyúló karmantyúi s ezek által képezett horonyba beerősíthető lecsapoló készülék által, mely közel végéhez szűkülő csőrészszel s ez előtt kiképezett vállal biró hüvelyből áll, míg a jelzett szelenczében a szokásos, furattal s beüthető maggal birő dugó foglal helyet, melynek magja a közönséges csapos csövek bőségí méretének felel meg, oly czélból, hogy a berendezéssel fölszerelt hordót akár a közönséges csapoló csövek
