31161. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mindennemű zsiradékoknak, olajoknkak és kátrányoknak vakuumban folytonos üzemben történő lepárlására

mögött két vagy több, a retortákban uralkodó vákuummal azonos fokú vákuum alatt álló hulladéktartályt alkalmazunk, míg a víz elválasztása ezéljából a magasabb hőmérsékletnél forró olajközöket a később leírandó módon akként csapjuk le, hogy a vízgőz le ne csapódjék. A csatolt rajzon példaképen az eljárás foganatosítására használt berendezés egy foganatosítási alakját mutatjuk be sematikusan, mely rajzon (a) a retorta, (b) a hűtő vagy szedő, (c) egy florenczi-palaczk, (d) a lepárlási termények ellenőrzésére szolgáló átlátszó edény, (e) a lepárlási termékeket gyűjtő monte-jus, (mely két- vagy többszörösen is alkalmazható), (f) egy próbavevő, (g) a florenczi-palaczkban összegyűlő vizet fölfogó tartály, (h) és (h) két hulladékvagy goudrongyűjtőtartály, (i il i2 Í3 i4 i5) a vákuumot szabályozó csapok, (k kl k2 k3 k4) az elvezető és kiürítő csapok. A lepárlási munkafolyamat a következő: A vákuum alatt álló (a) retortából a fölhevítés közben képződő gőzök — továbbá a retortába esetleg bevezetett, túlhevített vízgőzök is — a szokásos módon a (b) hűtőbe jutnak. Közvetlenül a hűtő mögött a le nem csapható, úgynevezett állandó gázokat valamint a le nem csapódott vízgőzöket az (Í4) csap által szabályozható (1) csövön egy légszivattyú kiszivattyúzza, miközben egyidejűleg a retortában is vákuum létesül. Minthogy a lepárlási termények hőfokát az alkalmazott nagy vákuum miatt akként szabályozhatjuk, hogy az olajgőzök lecsapódjanak, a vízgőzök ellenben ne, a vízgőzöket a lepárlási terményektől teljesen elválaszthatjuk. A lecsapódott lepárlási termények és az ezeket kísérő kevés víz most már a (c) fiorenczi-palaczkba jut, melyben ugyancsak vákuumot tartunk fönn és melyből a vizet a szintén vákuum alatt álló (g) vízgyűjtőbe vezethetjük. Ez, vagy az esetleg alkalmazott több ily vízgyűjtő a (k3) csapon át időszakosan kiüríthető, mikor a kiürítés közben az (m) csapot elzárjuk és az (n) levegőcsapot nyitjuk. Ha második vízgyűjtő is van alkalmazva, az ezt a florenczi-palaczkkal " összekötő vezetéket az első vízgyűjtő kiürítése közben nyitva tartjuk, úgy hogy ez alatt a második vízgyűjtő vákuum alatt áll és a víz a íiórenczi-palaczkból folytonosan vezethető el. A (c) florenczi-palaczkból a csapadék a (d) ellenőrző edénybe jut, mint az általában szokásos. Ebben egy areometer van, hogy a csapadék sűrűségét ellenőrizhessük és hogy azt sűrűségének megfelelően vezethessük az egyik vagy másik (e) gyűjtő monte-jusbe. Ebből a monte-jusból, mely legalább is kétszeresen van alkalmazva, hogy azokat fölváltva tölteni és kiüríteni lehessen, a csapadékot a tisztítóba vagy külön tartályokba hajtjuk, mi az ismert módon, az (o) szelep zárt állásánál történik. Mialatt az egyik montejust kiürítjük, a csapadékot a másikba vezetjük, mely czélból ennek szelepét nyitjuk, úgy hogy az épen töltött monte-jus mindig vákuum alatt van. Az (f) próbavevő segélyével a csapadékból ismert módon vehetünk próbát. A retortába folytonos üzemben bevezetett olaj, zsiradék vagy kátrány lepárlási hulladékait folytonos módon vezetjük az egyik vagy másik (h h) hulladéktartályba, melyek ép úgy mint a lepárlási termék gyűjtőtartályai vákuum alatt vannak és melyeket váltakozva töltünk meg és ürítünk ki. Világos, hogy az ismert módon több retortát is alkalmazhatunk egymás mögött, mikor a hulladékot az első retortából a a másodikba, a másodikból a harmadikba vezetjük és így tovább, mikor csakis az utolsó retortát kötjük össze a (hh) hulladéktartályokkal. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás mindennemű zsiradékoknak, olajoknak és kátrányoknak tetszőleges fokú vákuumban, folytonos üzemben történő lepárlására, az által jellemezve, hogy a nyers anyagot folytonos üzemben vezetjük be és a lepárlási termékeket és hulladékokat két vagy több gyűjtőtartály alkalmazása mellett ugyancsak folytonos