31125. lajstromszámú szabadalom • Elektromos ívlámpa

- 5 az ív a lámpa normális működése közben áll, több-kevesebb szilárd anyag rakódik le, mely rendesen, kiváltképen hideg állapotban, nem vezető. Némely esetben a (40) elektróda vezetőképessége hideg állapotban egészen csekély. Az alkalmazott szerkezet az elektródák közötti érintkezést és a (21) vörösréz elektróda érintkezési fölületének tisztántartását biztosítja. Az által, hogy a (19 és 20) nyílások szélei lehetőleg közel állanak a (21) elektródához, vagy hogy kaparókat alkalmazunk, az elektróda a (28) elektromágnesek gerjesztésénél, valamint ennek megszűntével végbemenő elforgása közben önműködően tisztíttatik. Midőn, mint a föltüntetett szerkezetnél, a (61) elektróda a körív középpontja körül forog, a legalsó pont helyzete az ív forgása közben nem változik meg. Ha azonban a (21) elektróda excentrikusan van ágyazva, az elektróda forgása közben legalsó pontja emelkedik és sülyed. Némely esetben a (21) elektróda excentrikus ágyazása kívánatos, hogy a (40) elektródát ne kelljen minden utántolási műveletnél az ív normális hosszával egyenlő távolsággal elmozgatni. A (3, 8 és 12) csövek aránylag hosszú kürtőt képeznek, mely a lámpa gerinczét képezi, a mely a lámpa egész szerkezetét hordja, Mivel a (21) elektróda a kürtő alsó végében van elhelyezve és az ív a kürtő tengelyével egy vonalba esik, igen jelentékeny légáram keletkezik, mely a (40) elektróda égéstermékeinek legnagyobb részét a kürtőbe húzza és a (4) nyílásokon át a (2) süvegbe szállítja. Azon légmennyiség, mely a megfelelő elektródafogyasztáshoz, az égéstermékek kellő megritkításához és a kellő légáramlás létesítéséhez szükséges, a (85) nyíláson, a (83) golyó, (82) süveg és (84-) födő közötti résen át jut a lámpába. E nyílások módosításával természetesen a légmennyiség szabályozható. A légáram szerepe igen fontos, a menynyiben az ív működését egyenletessé teszi és centralizáló hatással van reá. Az alkalmazott szerkezet a lámpa adott méreténél a lehető legnagyobb légáramot létesíti. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Elektromos ívlámpa, jellemezve a lámpa gerinczét képező, az ív magasságáig lenyúló kürtő által, melynek hossztengelyében, alsó nyílása alatt van a fogyó elektróda és a kürtőnek alsó végén vagy ennek közelében alkalmazott kivágáson áthaladó szalag, tárcsa vagy ívalakú, jó vezető anyagból álló, nem fogyó elektróda által. 2. Az 1. alatt igényelt ívlámpa foganatosítási alakja, jellemezve az által, hogy a lámpaszerkezet részei a gerinczet képező kürtő külső oldalára vannak szerelve. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt ívlámpa foganatosítási alakja, jellemezve egy centrikusán vagy excentrikusan forgathatóan ágyazott szegmens vagy ívalakú jó vezetőből, pl. fémből álló, nem fogyó elektróda által, mely a fogyó elektróda emelésére szolgáló elektromágnes fegyverzetével van összekötve, úgy hogy az elektródák összeérintése és szétválasztása alkalmával az ívalakú elektróda elforgattatik, azon czélból, hogy az indítás és üzem alkalmával más helyeken képződjék az ív. (2 rajzlap melléklettel.) RhLUI RiUviHTTAmtiQ HTOMOÍJ4 BUDAPB8T8M